A Réka és az oltatlanokban egy nagyszabású előadás lehetősége bomlik ki – sajnos töredékeiben, beteljesedés nélkül. Kritika.
Kritika
Ritka, hogy egy olyan film címét, mint a Roving Woman (Kóbor nő), ne fordítsák magyarra. A néző már rögtön gyanakszik, hogy valamiféle utalásról van szó.
Vásári komédiává alacsonyítja az atombomba tragédiáját az Oppenheimer című film.
Nem kérdés a Barbie esetében, hogy feminista tanmesével állunk szemben. Szerencsére viszont sikerült megtalálni a középutat: nemcsak mondanivalót kapunk, de öniróniát és szerethető történetet is.
Két rövid dokumentumfilm is foglalkozott az elmúlt években a kommunista idők nyomasztó paranoiájával. A KAFF és a Mozgókép Fesztivál vetítésein jártunk.
Nem értem Wes Anderson legújabb filmjét. Ahogy nem értettem az előzőt, A Francia Kiadást sem.
Az Indiana Jones és a sors tárcsája nem lett rossz, de különösebben kiemelkedő sem. Meglepne, ha akadnának olyanok, akik ezzel a filmmel szeretnék meg a szériát.
Az Akkor éjjel mesteri, rendkívüli erejű krimi arról, hogy milyen jóvátehetetlen károkat, szenvedést okoznak a legembertelenebb bűncselekmények.
A Mások gyerekei igazán francia film, beszéljünk akár a zeneválasztásról, érzékiségről vagy egy párkapcsolat finom árnyalatainak bemutatásáról.
Vannak történetek, amelyeket időről időre érdemes újramesélni. A kis hableány új változatát viszont teljesen felesleges volt elkészíteni.
A Mandalorian minden hibája ellenére az újkori Star Wars egyik legminőségibb terméke. Annak ellenére (vagy éppen amiatt?) az, hogy nem igazán váltja meg a messzi-messzi galaxist.
Nem biztos, hogy a kötelezően letolt nadrág és az erőltetett technoparti hozza vissza az életbe a haldokló művészszínházat.
Ritka az, hogy két új, egymástól teljesen független mozifilm ennyire illeszkedjen egymáshoz. Márpedig A csendes lány mintha csak a Volt egyszer egy nyár párdarabja lenne.
Tasnádi István darabja, a Tapasztalt asszony a férfi-női viszony kiegyenlítetlenségéről, túlkapásairól, kőbe vésett szabályairól beszél, reflektálva a hazai közéletre is.
Ari Aster zseniális marketinges. Eddig mindegyik rendezését az év filmjeként vártam, annak ellenére, hogy végül egyikkel sem voltam maradéktalanul elégedett.