Szegény Gárdonyi Géza! Legnagyobb sikere helyezte egyben skatulyába. Nem sok minden változott 2005 óta. A Nagy Könyv-versenyen győztes Egri csillagokat akkor kiáltották ki Magyarország legkedveltebb olvasmányává. Az összesített lista harmadik helyére Szabó Magdától az Abigél került, negyedikre George Orwelltől az 1984. Talán itt vált el a legélesebben a különbség az ismert, illetve az (aktuálisan) olvasott regények között. Érdekes felvetés, hogy ha az Egri csillagokra szavazóknak válaszolniuk is kellett volna a művel kapcsolatos egyes kérdésekre, milyen eredmény születik.
Nem meglepő így az sem, hogy amikor a történelmi filmeket kezdik hiányolni, rögtön a Várkonyi Zoltán-féle Egri csillagokat emlegetik. Nem feltétlenül a konkrét tartalomért, díszletekért vagy színészvezetésért. Sokkal inkább azért, amit a ebben a kontextusban a cím megtestesít. Gárdonyi, ahogy Jókai Mór is, a tisztes klasszikusok élbolyába került. Azok közé, akik nevét „illik” ismerni. És akik emlegetésével a legjobban lehet demonstrálni, hogy valaki utoljára iskolás korában vett a kezébe könyvet.
Pedig a százhatvan éve, 1863. augusztus 3-án született Gárdonyit lenne miért olvasni felnőtteknek is. Sőt, igazán nekik lenne miért. Azok kedvét viszont, akik az Egri csillagokért nem rajonganak, egy életre elveszik a szerzőtől. Miközben Gárdonyi méltán klasszikus, számos művét lenne érdemes felfedezni.
• Miként bírálták a fiatal Gárdonyi színdarabjait?
• Milyen volt az együttműködése Dankó Pistával?
• Milyen pókfajtát fedezett fel?
Olvassa el a teljes cikket online, Magyar Hang Plusz előfizetéssel! Egy hónap csak 1690 forint!
ElőfizetekMár előfizettem, belépek Beléptem, elolvasom a cikket!
