600

Áll az öreg Rencsike kint az utcán, az ablakom alatt, ott áll már vagy két hete. Néha reggelente ránézek, megsimogatom, picit megrugdosom itt-ott alulról, hogy megszabaduljon a jégtől. Ha úgy adódik, és szükséges, a fagyok miatt beburkolom lepedőkkel, miegymással, fáj a szívem érte, no. Sokéves kapcsolat fűz minket egymáshoz, néha a lelkiismeret is furdal, hogy nem tudok fedelet rakni fölé, de így alakult, nyáron kárpótolom azzal, hogy sokszor megfürdetem, illatos samponnal kényeztetem, ilyenkor csillog-villog ám, szinte kívánatossá válik: régi szerelem a miénk.

Most vérzik a szívem: szomjas, de nagyon, és nem tudom őt megitatni, csak hébe-hóba. Amit megiszik, annak bizony 600 forint a literje, sőt több is talán. Biztosan kitalálta már a Kedves Olvasó, ütött-kopott Renault autómról írok most, és az azt hajtó üzemanyagról, melynek ára a napokban ismét átlépett egy lélektani határt, most éppen a 600 forintosat. Tavaly az ötszázasat, előtte a négyszázasat, és egyes hírek szerint nincs messze az ezres sem… 1000 forint egy liter üzemanyagért, rémisztően hangzik. Mindig van egy lélektani határ, amit át lehet lépni, és mindig van egy (vagy több) magyarázat erre a lépésre. Magyarázat mindenre, hogy egy közelmúltbeli nagy sikerű filmcímet citáljak ide. És természetesen Brüsszel, mondanom sem kell, unos-untalan, ezredszer is Brüsszel. Nem a rögtönzéseken alapuló gazdaságpolitika, nem a jövőt felélő random pénzosztogatás, nem a fejlesztési források magánzsebekbe vándoroltatása, nem a nemzeti burzsoázia feltőkésítése az államkasszából, és nem a NER habarcsának tekintett korrupció, hanem csakis a brüsszeli adminisztráció.

A teljes cikket elolvashatja Plusz előfizetésünkkel, vagy a Magyar Hang hetilap február 15-ig kapható 2024/6. számában. Országjáró riportok, interjúk, elemzések, véleménycikkek, reklámmentes olvasás – ezeket kínálja a Magyar Hang Plusz!