A csámpás

Jó néhány dolog már gyerekkorában zavarta az apjában. Ezeket a saját maga számára sem tudta volna egyértelműen megnevezni, ám ösztönösen idegenkedett tőlük. Az például élesen bevésődött az emlékezetébe, hogy az apja óvodából hazamenet rendszerint maszatosnak látta az arcát, úgyhogy mielőtt bármit csinálhatott volna, leguggolt mellé, elővette a nadrágja zsebéből a pedánsan összehajtogatott zsebkendőt, benyálazta az egyik sarkát, és azzal igyekezett ledörgölni a talán nem is létező koszt. Ő nem szólt semmit, csak borzongott némán, és évtizedek múltán is érezni vélte, ahogy a zsebkendő sarka ragacsos nyálcsíkot húz az arcán. „De pontosan mi bosszantja ezzel kapcsolatban – kérdezte a pszichológus –, az, hogy az apja ellentmondást nem tűrően nekiállt az utcán az arcát tisztítani, vagy az, hogy a bőre az apja nyálával érintkezett?” Nem tudott rá válaszolni, az idegenkedésre azonban pontosan emlékezett. Ami olyankor is rátört, amikor azt látta, hogy borotválkozást követően az apja a mosdókagylóban hagyja a szőrszálait, a vécécsészét nem takarítja le maga után, harákol, tévénézés közben a fogait piszkálja, vagy evésnél jól hallhatóan összekoccannak a fogai.

Később, már kamaszként és fiatal lányként ezek nem csupán zavarók, hanem kifejezetten idegesítők voltak számára. Tudta, hogy egy csomó dolog az anyját is bosszantja, ám nem szól miattuk, legföljebb morog az orra alatt, vagy egyszerűen hang nélkül eltakarítja a mosdókagylóból a szőrszálakat. Ráadásul az apja idővel egyre házsártosabb lett. Például rendszeresen rászólt, hogy miért úgy jár, ahogy. „Ekkora léptekkel – okoskodott – a férfiak szoktak menni. Ne lépdelj ekkorákat, és ennyire sietve sem. Nem nőies.” A nyelve hegyén volt, hogy visszaszóljon, hogy miért, a harákolás meg a hegyes köpés az udvaron talán a férfias dolgok közé tartozik?! De nem akart az apjával veszekedni. Akkor még nem. Megelégedett az afféle szurkapiszkákkal, mint amikor valamelyik főiskolai nyáron az egyik barátnőjével vakációzott, és a hazatérése után az apja megkérdezte, hogy mik azok a kék-zöld foltok a lábán. „Szexeltem a tengerparton – válaszolta –, a sziklák között.” Aztán magában kuncogott, hogy az apja olyannyira zavarba jött, hogy napokon keresztül a tekintetét is kerülte.