A Fidesz-kereszténységről

Kurzuskeresztény – ezzel a szóval ismerkedtem meg a minap a Vasárnap nevű portálon. Kifejező kifejezés… no de beszéljünk komolyan, a főszerkesztő például nagyon is megsértődött ezen terminus technicuson.

„Bizonyos körökben kurzuskeresztény most mindenki, aki egyszerre vallja meg hitét, s netán még azt is, hajlamos jobbra szavazni” – írja a főszerk., indoklásul pedig: „hogy bár vitái vannak a regnáló magyar kormányzattal, nem tenne helyükben mindent ugyanígy, mégis úgy látja, ez az az irány, ami megtartja a kereszténységet, a családjainkat, a nemzetünket, a hazánkat. S ezért – fenntartásait, kritikáit sem eltitkolva – úgy gondolja, ez a kormányzás érdemes arra, hogy jövőre ismét többségi támogatást kapjon”.

Lássuk hát a tényeket. A Vasárnap.hu honlapot a KDNP tartja életben úgy, hogy a saját pártalapítványa (Barankovics Alapítvány) finanszírozza a Kovács K. Zoltán Alapítványt, az pedig kiadja a Vasárnapot. Ez tehát pártlap, fölösleges megsértődni. Nincs azzal baj egyébként, ha valaki pártnak dolgozik, az is csak munka, és nem egyenlő például az ÁVH-verőlegényi státusszal. Állítólag demokrácia van, érthetetlen tehát a főszerkesztő háborgása azon, hogy pártkatonának titulálják. Az, és pártkatonának lenni szabad. Min sértődik hát meg a főszerkesztő úr? A cikkét továbbolvasva azon, hogy elvitatják tőle a hitét. Nevetséges csúsztatás, senki sem foglalkozik a főszerkesztő úr hitével, legkevésbé ő maga, Vágvölgyi Gergely.