A levegőből történő széndioxid-kivonás csak álnok hazugság

Az ember imád hinni a csodaszerekben. Így működnek az egészségügyi átverések és a varázslatos fogyasztószerek is: ellenállhatatlan számunkra a remény, hogy nem kell csinálnunk semmit, és mégis minden megoldódik. A klímaváltozás elleni küzdelemben ez a szén-dioxid kivonása a levegőből. A nagy olajcégek lobbistái által fűtött ígéretek szerint dehogy kell lemondanunk a fosszilis tüzelőanyagokról, mindössze meg kell várnunk, amíg valami hipermodern felfedezés segít kivonni a már kibocsátott üvegházgázokat a levegőből, és minden jobb lesz. De ez csak délibáb.

Idén az Egyesült Arab Emirátusok adott otthont az ENSZ soron következő – immár a 28. – klímakonferenciájának, a COP 28-nak (a COP a „felek konferenciáját” rövidíti). A sokadik, nyilvánvalóan megint semmiféle kézzelfogható eredményt nem hozó kongresszussal már nem sokan törődnek komolyabban, amit az is indokol, hogy olyan régióban rendezik, amely az olajból és a bolygó erőforrásainak fékevesztett kizsákmányolásából él. Ami mégis felkeltette sokak figyelmét a konferencián, az az úgynevezett „green washing” (mondjuk: „zöldmosdatás”) előretörése. Ez azt jelenti, hogy az egész katasztrófa okozói: az olajcégek, a legtöbb erőforrást hasznosító, és a legtöbb üvegházgáz kibocsátásáért felelős multinacionális vállalatok hirtelen „jó útra térnek”, és mindenféle elbűvölő környezetvédelmi projektet kezdenek fennhangon támogatni, sőt még a saját tevékenységüket is próbálják zöldnek láttatni (mindezt persze úgy, hogy a valóságban semmit ne kelljen módosítaniuk az eddigi üzleti gyakorlatunkon, néhány jól fizetett PR-os alkalmazásán kívül).

• Tényleg ki lehet-e vonni értelmes mennyiségben a szén-dioxidot a levegőből?
• Mi ennek az ára?
• Mihez kezdjünk a kivont szén-dioxiddal?

A teljes cikket a Magyar Hang hetilap 2023/50. számában találja. Vegye meg december 21-ig kapható nyomtatott kiadásunkat, vagy olvassa el a cikket a Magyar Hang Plusz felületén online!