A tétnélküliség meg a Rizlingszilváni

Mostanában különös álmaim vannak. Ha fel tudják idézni a Játszd újra, Sam! női monológját a Pollock-kép előtt, hát olyasmik. Egyik nap azzal keltem, hogy „a filozófia tét nélküli teológia”. Hajnali bonmot fűszeres vacsora után. Igazságát vagy eredetiségét most nem firtatom, viszont leírom, miért jutott eszembe. Hermann néni valami igen hasonlót mondott a Gurgó-hegyen a Noah szőlőről. (Ő persze sosem így mondta, hanem nohabornak meg nohaszőlőnek.) Szóval azt mondta, azért jó, hogy „nohája” van, mert ha terem, az is jó, mert lesz nohabora; de ha elviszi vagy elveri valami, az is jó, mert akkor nem lesz nohabora. Nem tudom eldönteni, hogy ez a tét nélküliség Robinson puritán krédója, zsákfaluk buddhizmusa vagy zalai opportunizmus.

Jó szőlővel foglalkozni tehát teológia, azaz az isteni titkok fürkészése. Másfélével meg filozófia – ha néha kisül belőle valami, rendben, de ha nem, az sem a kárhozat. Ezt álmodtam talán.