Az emberré válás korai időszakában még előny lehetett az ADHD

Az ADHD (vagyis a figyelemhiányos hiperaktivitás) korunk gyermeknépbetegségének tűnik, hiszen csak az utóbbi évtizedekben ismerhette meg a legtöbb ember. Pedig valószínűleg mindig is létezett, csak régen egyszerűen „butának”, „mulyának” vagy „rossznak” bélyegezték az ADHD-s gyerekeket és felnőtteket (és vannak emberek, akik ma is így tesznek, az ADHD-t pedig csak kifogásnak tartják). Eközben azonban egyre több kutatási eredmény valószínűsíti, hogy az ADHD-nak az emberré válás korai időszakában evolúciós előnyei voltak, a zavart okozó gének ezért tudtak fennmaradni és terjedni a népességben.

Néha érdemes váltani a táplálékfoltok között – tanulhatták meg a több tízezer évvel ezelőtt élt emberek, miközben naphosszat keresgéltek eleséget az éhhalál elkerülése érdekében. Voltak közöttük olyanok, akik ha rátaláltak egy élelemforrásra (például egy ehető bogyókat termő cserjésre), akkor onnan nem mozdultak, míg a bokrok utolsó bogyóját is le nem szakították, mások viszont ahogy fogyni kezdett az ehető termés az adott területen, hamar elvesztették az érdeklődésüket, és inkább továbbálltak, új táplálékforrást keresve. Bizonyos esetekben az utóbbi embereknek volt igazuk, hiszen ahogy egyre fogynak a bogyók egy helyen, úgy kell egyre többet keresgélni őket, magas ágakra is fel kell kapaszkodni, ami nemcsak értékes időt visz el, de a sérülés és a halál kockázatát is magában rejti – miközben elképzelhető, hogy a szomszéd domb túloldalán ott van egy másik bokor telis-tele gyümölcsökkel.

A Pennsylvaniai Egyetem pszichológusainak kísérlete úgy találta, hogy egy efféle táplálékkeresési feladatban az ADHD-s tüneteket mutató alanyok jobban teljesítenek. Ebből pedig arra következtetnek, hogy sok évezreddel ezelőtt, amikor az ilyen döntéseken múlott az egész embercsoport túlélése, az ADHD-szerű tulajdonságokkal rendelkezők előnyt élvezhettek a váltástól félő társaikhoz képest. Azt már korábban is kimutatták, hogy a figyelemhiányos hiperaktivitási zavar elterjedtebb a társadalomban (a legelfogadottabb definíció szerint diagnosztizált betegek a nyugati országokban hatszázaléknyian vannak), mint azt a random génmutációk alapján várnánk.