Fotóalbum készült Korniss Péter széki képeiből, amelyeket ötvenöt éven át készített. Ez idő alatt ez a vidék és az ott élők élete egy XIX. századi állapotból jutott el a XXI. századiba. „Ajándék” – mondja a fotográfus arról, hogy ezt a folyamatot végigkövethette. A széki anyagon kívül beszélgettünk híres, egy ingázó munkás életét bemutató sorozatáról és arról is, a fotózás miért gondolkodásmód kérdése.
– Van-e önnek fényképező funkcióval bíró telefonja?
– Van, és használom is. Az ember jegyzetel vele. Mondjuk, egy múzeumi feliratot rögzítek vele, amit nincs idő a helyszínen alaposan elolvasni. Másrészt nagyon jó a családi események dokumentálására is. Ezt én ugyanolyan igénnyel teszem, mint ahogyan bármely másik gépemmel tenném. Amerikában élnek az unokáim. Virágot, az idősebbet húszévesen elvittük Erdélybe. Sokfelé jártunk, a szülővárosomban, Kolozsváron, Kalotaszegen, Válaszúton. De a lényeg Szék volt, ahol a keresztlányomék élnek. Csináltam pár képet a mobilommal, majd megkértem valakit, hogy készítsen rólunk képet. Ez a kép benne lesz a következő kiállításom katalógusában.
– Annyira jó volt a pillanat, vagy annyira jó lett a kép, amit nem is ön készített?
– Mind a kettő. Úgy jelenik majd meg, hogy mellette lesz az a kép, amelyet az első széki utamon készített rólam Novák Ferenc Tata (Kossuth-díjas koreográfus – a szerk.). Ekkor én a széki gyermekeket fényképeztem az iskolaudvaron, tánc közben. Ott állok a gépemmel 1967 novemberében sötét öltönyben, fehér ingben, nyakkendőben. Ez volt életem első élménye Székről. A másikon már pólóban vagyok, mellettem a feleségem, az unokám, a keresztlányom és a többiek. Ülünk egy terített asztalnál.
– Ettől a sok fényképezéstől, amit ma csinálunk, javult valamit a vizuális kultúránk?
– Nem hiszem. A mennyiség bővült, másodpercenként több milliárd fotó készül a világon. Nem csiszolódott ez a dolog, mert itt nincs szükség koncentrált figyelemre. A digitális fotográfiának az a nagy veszélye, hogy miután rengeteg képet csinálhatunk – anélkül hogy aggódnunk kellene, hány kocka van még, mint a filmes korban –, azt hisszük, hogy benne lesz az a jó kép is. Hát, ez nem igaz. Mert a jó kép a megfeszített figyelem eredménye. Az nagyon komoly koncentrációt igényel.
• Miért nem lesz ott a jó kép a sok ezer között?
• Miért váltott digitális fotózásra?
• Mitől jó egy kép?
Olvassa el a teljes cikket online, Magyar Hang Plusz előfizetéssel! Egy hónap csak 1690 forint!
ElőfizetekMár előfizettem, belépek Beléptem, elolvasom a cikket!
