„Hatalmas csönd,
a sérült lélek
hegycsúcsáról
felfortyanó szitkok tűzcseppjei
gördülnek le, majd
beleömlenek a folyó
hűvös, nyugodt bűntelenségébe.”
(Bak Rita)
Coriolanust sikkasztással vádolták a rómaiak, ezért megsértődött, és a volszkokkal összefogva Róma ellen vonult. Az, hogy Pesty László tusványosi hevült nyilatkozatát egy sor balliberális orgánumban magyarázza, sejtetni engedi, hogy mint Coriolanus, valami miatt ő is dühös lett. Valami olyan utolsó csepp miatt, ami telíthette nála a bilit. Félreértés ne essék: amivel a bili telítődött, azt nem öntötte ki. Egyelőre csak lötyögteti. Jó, tudjuk: Simicska is csak a graffitiig jutott el, és egy a százhoz tartom, a lötyögtetésnél büdösebb most sem történhet. Egyetlen valami derülhet ki, az, hogy Pesty László vajon a magyar Prigozsin-e! A happy end szempontjából egyébként mindegy, mert Coriolanus sem végezte stílusosabban, mint Prigozsin.
Olvasom is a Wagner-akció motívumainak elemzéseit, meg olvasom Pesty László tusványosi mondatainak rendre önmagába visszatérő magyarázatait, mégis kizárólag csak Shakespeare drámáját értem. Ugyanis az ember vagy oroszlánszívű, vagy báránylelkű. Olyan oroszlánt nem ismertem még, aki a kiszemelt áldozatától két méterre egyszer csak visszafordult, mondván: „mit erősködöm itt, nem is vagyok éhes”, és bárányt sem ismertem olyat, amelyik a bételpálma levelétől kábultan nekitámadt egy elefántnak, majd azt fejtegette, hogy „tulajdonképpen neki csak a piócával van gondja, aki rátapadt az elefánt ormányára”.
A teljes cikket a Magyar Hang hetilap szeptember 15-én megjelent, 2023/37. számában találja. Vegye meg nyomtatott kiadásunkat, vagy olvassa el a cikket a Magyar Hang Plusz felületén online!
Olvassa el a teljes cikket online, Magyar Hang Plusz előfizetéssel! Egy hónap csak 1690 forint!
ElőfizetekMár előfizettem, belépek Beléptem, elolvasom a cikket!
