Színész Bob: Tényleg oké nekik, hogy ne együnk?

A nemrég bemutatott Háromezer számozott darab című film öt halmozottan hátrányos helyzetű roma fiatalról szól, akik színházi darabot adnak elő saját életükből. Különös és nyugtalanító alkotás, amely minden eddigitől eltérő módon nyúl a cigányság kérdéséhez. A film egyik szereplőjével, Horváth Kristóf „Színész Bob”-bal beszélgettünk.

Bosszantó tud lenni, ahogy sokszor használják a jóemberkedés fogalmát – mondja interjúnkban Horváth Kristóf „Színész Bob”. Szerinte annak van joga leginkább emlegetni, aki közben tesz is másokért. Mindenesetre tud példát a kifejezésre: „Gyakran előfordul, hogy gyerekekkel megyek valami művészeti-oktatási projektet csinálni. Erről pedig készül is videófelvétel. Kiteszem a Facebookra, és kapok rá mondjuk száz lájkot. Ez viszont a gyerekek buborékjába nyilván nem fog elérni. Én viszont kapom a visszajelzéseket, hogy »fú, megint milyen frankó dolgot csináltál«.”

Szóba kerül az is, lehet-e szerinte pozitív hatása is a „jó cigány” példának. Bogdán László szerepéről mit gondolt? – Nagyszerű figura volt! Nagyon okosakat mondó, karizmatikus ember. Ugyanakkor őt is meghatározta, hogy a többségi társadalom narratívái között nevelkedett. A híres krumplis akciója nekem a jó cigányság kategóriája. Amikor valami olyasmit mond, amire aztán nagyon sok fehér ember bólogat. Ilyenkor mindig az marad meg, hogy „hát igen, így lehet ezekkel a cigányokkal szót érteni” – mondja Horváth Kristóf.

• Ki veheti magára a jóemberkedés fogalmát?
• Káros-e a pozitív sztereotípia? Például azt mondani, hogy a cigányok jó zenészek.
• Beszélünk-e eleget a pozitív példákról? Ez jelentheti-e a megoldást?

A teljes cikket a Magyar Hang hetilap május 12-én megjelent, 2023/19. számában találja. Vegye meg nyomtatott kiadásunkat, vagy olvassa el a cikket a Magyar Hang Plusz felületén online!