Szeretett vonattal utazni, de este már inkább csak megérkezni valahová. Akár haza, akár egy idegen városba. Előbbi megnyugtatta, utóbbi izgalomba hozta. Ha egyedül utazott, és nem helyjegyes vonaton, igyekezett üres fülkébe telepedni. Amikor egy következő állomáson az új felszállók ülőhelyet kerestek, drukkolt, hogy menjenek tovább egy másik fülkébe. A zajos kisgyerekes családoktól meg a vihorászó nőktől különösképpen tartott.
Egy középkorú férfi állt meg a fülkénél. Méretes oldaltáskáját hátralökve elhúzta a tolóajtót, és megkérdezte, van-e szabad hely. A vonat félig üres volt, mindketten tudták, hogy annyi szabad hely van, amennyi csak elképzelhető. Bólintott, és bízott benne, hogy nem kell beszélgetésbe bonyolódnia. Becsukta a szemét, mint aki alvásra vágyik, de megérezte magán az idegen pillantását, és pontosan érezte, hogy beszélgetni fognak, sajnos.
Csatlakozzon a Magyar Hang +Pluszhoz!
Szerezzen ezzel korlátlan hozzáférést a Hang.hu-n fizetőkapu mögött megjelenő összes tartalomhoz, reklámmentesen. Minőségi saját tartalom, riportok, interjúk, elemzések – ezek várnak Önre!
