Irdatlan

A nő a buszon irdatlan magas volt, és kemény izmú, mint egy kőszobor. Soha életemben nem láttam még olyan nagy embert, soha még olyan nagydarab nőt.

– Meg kell pusztulni ebben a melegben – legyezte magát az egyik kezével, de mindig csak röviden, aztán rögeszmésen rakta vissza a másik mellé kapaszkodni, mintha egy kar nem tartotta volna meg, ha fékez a busz. Pedig az izomzata alapján erősnek tűnt, a bicepsze szépen domborodott, alkarja inas, mint a mezőn kaszáló férfiaknak, nyaka meg, mint egy bokszolónak.
– Direkt megy ilyen lassan a sofőr, egy szarzsák, hogy menetszelünk se legyen – morgott oda az irdatlan nőnek a mellettem ülő idős asszony, akinek az orrából kinőtt fehér szőrök egybefolytak a szemöldökéből és füléből kikandikáló szőrökkel is, úgy festett, mint egy bolyhos hernyó. A két kézzel kapaszkodó nőnek viszont semmi szőrt nem láttam a hónalján, de ami a legfurcsábbnak tűnt, hogy szőrtüszőnek sem volt nyoma, olyan simán ragyogott ott a bőr, mintha csiszolt kőfelület lenne. És a nő nem is izzadt.