Könnyen megeshet, hogy egy orosz löveg máris a földdel tette egyenlővé Petőfi Sándor szobrát. Vagy ha még nem, akkor is minden nap aggódhatunk nemzeti költőnk emlékművének sorsáért. Persze, ilyenkor, amikor az emberéletek mentése a legfontosabb, a szobrok másodlagossá válnak. Az oroszok szemében pedig sokadlagossá, gyakorlatilag jelentéktelenné. Az invázió kezdete óta fontos intézmények sorát pusztították el, a kulturális örökség részét képező belvárosokat romboltak porig.
Nem biztos, hogy megúszhatja mindezt a nagy ukrán alkotóról, Tarasz Sevcsenkóról elnevezett park. Főleg most, hogy már folyamatosan lövik Ivano-Frankivszk városát. Márpedig 2017-ben itt avatták fel ünnepélyes keretek között Petőfi Sándor mellszobrát, a magyar költő halálának 168. évfordulója alkalmából. Szép, szimbolikus lépés: Sevcsenkót nálunk régóta az ukrán Petőfiként emlegetik, ahogy ők is nevezhetik a Szeptember végén költőjét a magyar Sevcsenkónak.
• Hogyan írt a magyar sajtó a 19. században Sevcsenkóról?
• Mikor igyekeztek nálunk elfeledtetni az ukrán költőt?
• Miért lehetnek egyes versei kényelmetlenek az osztályharcos kommunistáknak is?
A válaszokat a Magyar Hang március 11-én megjelent, 2022/11. számában olvashatja el. Vegye meg nyomtatott kiadásunkat, vagy olvassa el a cikket a Magyar Hang Plusz felületén online!
Olvassa el a teljes cikket online, Magyar Hang Plusz előfizetéssel! Egy hónap csak 1690 forint!
ElőfizetekMár előfizettem, belépek Beléptem, elolvasom a cikket!