Az erdőtüzeknél sokkal szörnyűbbek lesznek a hosszú távú következményeik

Pirocén – egy újabb földtörténeti korszakot tanulhatunk meg, pedig az antropocént (vagyis az ember meghatározta korszakot) is épp csak elkezdtük megszokni. A piro- előtag tüzet jelent, és arra utal, hogy a klímaváltozás hatására az utóbbi években oly gyakorivá és soha nem látott kiterjedésűvé váltak az egész megyéket, sőt régiókat felemésztő tűzvészek, hogy azok már nem csupán a növényzetet, az állatvilágot és az útjukba akadó emberi településeket törlik el a föld színéről, de a teljes globális ökoszisztémát átalakítják.

Lehetetlen kiválasztani az utóbbi évek legdöbbenetesebb tűzvészét, hogy annak példáján keresztül vezessük be e tüzek természetátalakító munkájáról szóló cikket. Olyan sok erdőtűz lobban fel ugyanis napról napra, hogy képtelenség őket észben tartani – mintha az egész világot egyszerre emésztenék el a lángok. Ausztráliában szinte minden évben rekord kiterjedésű tüzek pusztítanak, Olaszországban, Franciaországban, Spanyolországban a menetrend szerinti nyári erdőtüzek a lakosság mellett rengeteg turistát is veszélyeztetnek. Kanadában minden idők legszörnyűbb erdőtűzszezonja volt idén: több mint százezer négyzetkilométer, vagyis Magyarországnál nagyobb területű erdő égett le, 120 ezer embernek kellett elhagynia az otthonát, Kanada és az Egyesült Államok jelentős területén sötétítette el az eget a mérgező sárgásbarna füst. Augusztusban Hawaii jelentős része vált az apokaliptikus tűzvihar martalékává, a Maui északnyugati partján létezett Lahaina város teljesen megsemmisült.

A korlátozott intenzitású erdőtüzek bizonyos ökoszisztémák természetes velejárói, és előfordul, hogy egyes élőlényeknek még előnyük is származhat belőlük. Vannak például olyan növényfajok, amelyek kihajtásához meg kell kicsit pörkölődnie az erdőnek. Egyes rovarok petéi hosszú ideig tetszhalott állapotban várakoznak a föld alatt, de amint megérzik a füstöt (vagyis a lehetőséget, hogy az elpusztult versenytársaik helyébe léphetnek), azonnal felélednek. E tényt gyakran fel is hánytorgatják a klímaváltozás-tagadók, mondván, nincs itt semmi látnivaló, az erdőtüzek csupán a természet egészséges működésének jelei, és az élővilág évmilliók óta megszámlálhatatlan erdőtüzet viselt már el különösebb megpróbáltatás nélkül. Vagyis a látszólag gyakori tüzek nem is sokasodnak, csak a szenzációhajhász média fújja fel őket, de ha sokasodnak is, azért akkor sem az ember a felelős, hanem valamiféle természetes ciklikusság következményei. A jelenkort meghatározó hatalmas tűzvészek azonban nem részei a természet megszokott folyamatainak, és olyan intenzitással tarolják le a tájat, hogy gyakorlatilag semmi nem képes túlélni őket.

• Milyen valós alapja van ma már a „tűzvihar” kifejezésnek?
• Hogy jutottunk oda, hogy az esőerdőkben is gyakorivá vált az aszály és miért veszélyes ez?
• Kik azok a „tűznaivak”?