M patikus kerestetik

A négy hete itt megjelent A nép művelése és megművelése című írásom soha jobbkor nem jöhetett volna ki. Mintegy elé ment a Galkó Balázsról szóló hírnek. Ebből megtudhattuk, hogy a színművész portásnak jelentkezett a Radnóti Színházba. Facebook-posztjában leírta végzettségét, szakmai életét, azzal toldva, hogy életét a színház töltötte be. Hozzátette, hogy nyugdíjas, külön él a családjától, albérletben. Pályázatát elutasították.

Galkó korábban is elmondta: munkái elmaradása a politikai szerepvállalásainak köszönhető. „Amikor népünk vezetői az operaházban ünnepelték a sokadik alaptörvény beiktatását, az utcán pedig ezrek tüntettek 2012-ben, én az alkalmi színpadon verset mondtam, és elénekeltettem az emberekkel a Szózatot. Azóta persona non grata vagyok a hatalom szemében, és ezt lépten-nyomon éreztetik is velem.” Ekkoriban mondta el azt is, hogy 120 ezer forint a nyugdíja, egyedül él, kilátástalan helyzetben. „Nem szégyellem, ahhoz, hogy jusson pénz ételre, a számlák befizetésére, az életre, dolgoznom kell. S ha ezt nem hagyják, magamnak kell megoldanom. Szomorúan közlöm, hogy egyetlenegy kutyát sem tudtam sétáltatni, mert senki nem keresett ezzel a lehetőséggel”.

Fontosnak tartom: Galkó nem kért pénzt senkitől. Csupán dolgozni szeretne, ahogy szavaiból is kivehető: bármit. Akár kutyasétáltatást, portáskodást. Legfőképpen (természetesen!) színpadra állna, szerepeket vállalna, föllépne, verseket mondana, mint tette hosszú éveken át, nem is akárhogyan. Ez az, amit, mintha megvalósult volna a parasztvakítás, a legtöbb kommentelő figyelmen kívül hagyott, és ahelyett, hogy elgondolkodtak volna azon, mi is van az egész történet hátterében, korbácsot kaptak a kezükbe, és jó magyaros szokás szerint elverték rajta a port. Nem csupán az út szélén hagyjuk a lecsúszottat, de még bele is rúgunk egyet, hogy hatot bokázva guruljon az árokba.