Egyetlen kisember is fordíthat a világ folyásán. És akkor is van értelme, ha a történet a halálával fejeződik be. Hogy hogy nem, a mai politikát kikerülve is élő történelmünkig jutottunk.
Nagy Bandó András
Írásom címe tudatos választás: addig semmit sem hoznak a tüntetések, amíg kezdési és zárási idejük van.
Nem csupán az út szélén hagyjuk a lecsúszottat, de még bele is rúgunk egyet, hogy hatot bokázva guruljon az árokba.
Gondolkodjunk józan paraszti ésszel: jó lesz-e az nekünk, hogy egy erős (nálunk sokkal erősebb!) svéd hadsereg is velünk vállvetve harcol, ha arra kerül(ne) a sor, vagy sem?
A népművelők ahol tudják, akadályozzák a kormánykritikus előadók szereplését, szerepeltetését, tegyük hozzá: kivétel a gyevi bírók, azaz a meghunyászkodók, akik kicsit bírálnak is, meg nem is, szóval egészében ártalmatlanok.
Az oldalakat ma már csak egymás ellen nevesítik, gúnyos jelzőkkel toldva, jobb esetben önmaguk territóriumát próbálják meghatározni a politikai pályára lépett személyek. Kérdés: tényleg ezekhez az oldalakhoz kéne tartoznunk?
Ha vissza kéne lapoznunk az elmúlt esztendők kimondott vagy leírt mondatait vizslatva, bizonyosan ráakadnánk néhány emlékezetes, minden más mondatot maga mögé utasító mondatra. Volt, amikor ez állt az élen: „Ha Magyarországra jössz, nem veheted el a magyarok munkáját.”
A módszer kikerülhetetlenül és fölöttébb ismerős, lásd arankát a gazdanövénnyel és a kommunista rendszert a gazdákkal. Azon is elgondolkodtam, ezzel a módszerrel mikor jut el odáig a NER múltidéző rendszere, hogy az általuk „kreált” oligarchákkal ugyanezt és ugyanígy műveli?
Ne szépítsük a dolgot: bonsai pártocskák, törpe közösségek, Hüvelyk Matyik és liliputiak próbálnak nekifeszülni egy minden hájjal megkent, bitang tőkeerős óriásnak.
Ahogy elhordták a Ság hegy nagyobb részét, úgy „hordták el” a hajdanvolt Magyarország jelentős hányadát.
Veszprémi barátom megírta, bosszankodott aznap, mert kapott egy nem várt értesítést, megpróbált regisztrálni a zárt körű ünnepi beszédre, de már nem sikerült, mert a messzi távolból túl sokan érkeztek meg az Orbán-fanokat szállító autóbuszokkal.
Amikor csak teheti, nem kis pénzért konzultál a néppel, és mindeközben kerüli a kérdezz-felelek helyzetet, nagy ritkán áll csak a kérdezők elé. Nem akar hallani, nem óhajt látni, s legfőképp nem szeretne beszélni. Még a végén sarokba szorítják.