Egy vallomással kezdem, mely némi magyarázatot ad arra is, hogy a „szokásos héten” miért maradtam el az aktuális dolgozatommal. Ez a botránydús pár hét szó szerint lelombozott. Az eddig magát „jól öltözöttnek” mutató, álruhában páváskodó „hatalom”, mi több, maga a hatalom legfőbb képviselője ott állt előttem pőrén, magából ki- és levetkőzött meztelenséggel, pucérsága ellen tehetetlenül, megmutatva minden „testi” hibáját és hiányosságát.
Szürreális képek villództak előttem. Az egyik egy pristinai emlék volt, a KFOR-os magyar katonáknak adtam műsort, sétálhattam egyet a harcokat túlélt, több helyütt romokban heverő, szétlőtt épületekkel tarkított városban, amelynek meggyötört utcáit mindkét oldalon elhordatlan és egyre sokasodó szemét hegyvonulat rondította. A másik egy tévés riport képsorozata: a honi szeméttelep futószalagjain özönlő, melósok által válogatott szemét, a szűnni nem akaró, válogatásra beöntött hulladék, limlom, mocsok.
Egyik ámulatból a másikba esve figyeltem, bámultam, mustrálgattam, mi minden halmozódott föl, került a szemünk elé, mennyi mindent fedett el előtte a hatalmi szempontból „jól működő” propaganda, a diadalmas felszínt dicsőséggé nemesítve mutogató Rogán-gépezet. Tudható volt, mint minden efféle alakulatnál, hogy előbb-utóbb porszem kerül a rendszerbe, ismerjük a mesét, egy szög miatt a szekér, majd a csata is elveszett, etc. Amerika híres maffiózójának, Al Caponénak a vesztét egy kis szemüveges adószakértő okozta, szóval a tökéletesnek látszó gazemberség is csorbát szenvedhet, idő kérdése, csak ki kell várni.
Olvassa el a teljes cikket online, Magyar Hang Plusz előfizetéssel! Egy hónap csak 1690 forint!
ElőfizetekMár előfizettem, belépek Beléptem, elolvasom a cikket!
