Úgy döntött, hogy gaz(dag)ember lesz

Békepárti vagyok, és nem ellenzéki. Tudom, fura egy mondat, de aki naponta mérgezi magát a politikának nevezett össznépi szemétdombbal, az talán valamit képes kihámozni ebből a kijelentésemből. Hogy én mit értek ezen, most azt próbálom meg bontogatni.

Kezdjük a végén, lévén azt érzem nehezebbnek. Jelesül, hogy ellenzéki vagyok-e, illetve, ahogy föntebb állítottam: nem vagyok ellenzéki. Hogy alapos lehessek, föllapoztam A magyar nyelv teljes szótára című, vaskos kötetet, s a 278. oldalra lapoztam: „ellenzék”. Első meghatározása: „vmit akadályozó nehézség, gát; ellenzékre bukkanni;”. Talán már a feledésnek is adtuk ezt a változatot, pedig amikor uszkve 50–60 éve vasbetonozáshoz zsalut ácsoltam, még használtam: ez lesz a szétcsúszás, elfolyás ellenzéke. A gátat nagyapám is használta, amikor a Tisza és a Maros szabályozásánál kubikosként talicskázta a földet. Ennek ellenére akár ma is használhatnánk, amikor az ellenzékről szót ejtünk, mert ha jó az ellenzék, nem enged szabad folyást a folyamnak, azaz medrében tartja, nincs kicsapongás, túláradás kiváltképp, arról meg szó sem lehet, hogy károkat okozva öntse el a környéket. Gátat vetnek neki.

A teljes cikket elolvashatja Plusz előfizetésünkkel, vagy a Magyar Hang hetilap június 6-ig kapható 2024/22. számában. Országjáró riportok, interjúk, elemzések, véleménycikkek, reklámmentes olvasás – ezeket kínálja a Magyar Hang Plusz!