Még mindig nem derült ki, hogy milyen a „jobboldali” kultúra

Egy ijesztő baleset kellett hozzá, hogy a NER kultúrpolitikája felfedje működésmódjának lényegét: kiderült, hogy végleg leszámolhatunk a konszolidációba vetett reményeinkkel, de az is, hogy emiatt nem kell feltétlenül bánkódnunk.

„Most mi jövünk” – foglalta össze közel tíz éve a NER kultúrpolitikáját Kerényi Imre, vagyis a „balliberális” hegemónia évtizedei után a magát jobboldaliként, konzervatívként és – a jelzőt végképp kiüresítve – keresztényként definiáló művészek kerülnek hatalomra. A 2018-ban elhunyt rendező, színházigazgató híres előrejelzése ma már egyszerre tűnik reálpolitikus helyzetelemzésnek és vágyvezérelt gondolatnak. Mert a lehetőséget valóban megkapta a művészet célját a kormány kiszolgálásában megtaláló kör: pénz, paripa, fegyver, minden rendelkezésükre állt, és a hódító düh sem hiányzott, az értékteremtés azonban kompetenciahiány okán elmaradt. Azóta is csak jönnek, jönnek, de sosem találnak oda.

• Miért volt jelentőségteljes a Vidnyánszky Attilát támogató potentátok kiállása?
• Hová tűntek a magyar filmművészetet meghatározó alkotók?
• Miért van szükség az állami támogatásra a kultúrában?
• És miért nem baj, hogy a rombolást nem követte építkezés?

A teljes cikket a Magyar Hang hetilap 2023-as karácsonyi dupla számában találja. Vegye meg január 4-ig kapható nyomtatott kiadásunkat, vagy olvassa el a cikket a Magyar Hang Plusz felületén online!