„Megmaradt a kínzó vívódás” – így alakult a közoktatásból kikerült pedagógusok élete

Volt, akit elbocsátottak a polgári engedetlenség miatt, míg más pedagógusok maguk döntöttek úgy, nem kívánnak tovább a mostani rendszer részei lenni. Mi történt velük azóta? Három érintett mesélt erről. 

Az elsők közt rúgták ki Palya Tamást a budapesti Kölcsey Ferenc Gimnáziumból a polgári engedetlenség miatt tavaly szeptemberben. Munka nélkül ugyanakkor nem maradt: még a kirúgása délutánján ajánlottak neki egy félállást egy cégnél, ahol a tanulás játékosításának (gamifikáció) magyarországi elterjesztésén dolgozhatott. Itt január végén felmondott, de még októberben lett egy másik félállása: egy, a Budapesti Zsidó Hitközség által fenntartott intézmény tanára lett. Itt június 30-án lejár a szerződése, és nem kívánja meghosszabbítani, most már tényleg kivonul a közoktatásból. „De a tanítás marad: egyéni vállalkozóként magántanítással foglalkozom.”

Palya Tamás a státusztörvény miatt sem maradna a közoktatásban. – Radikális változásokra lenne szükség, amiket már számtalan alkalommal megfogalmaztunk: munkaterhek csökkenése, fizetés növelése, nagyobb szabadság a tanításban. 12 évem van a nyugdíjig. Talán addig ez megtörténik – tette hozzá. Legjobban egyébként a végzős osztálya hiányzik neki, egykori diákjai hamarosan megkezdik a szóbeli érettségit, amire 5 éve készülnek, ebből 4 évet és egy hónapot vele közösen. – Nekem mindig nagy élmény a saját osztályom szóbeli érettségijén részt venni. Ez most elmarad, és ez nagyon fáj – írta. Ami viszont nem hiányzik neki, az az adminisztráció, a „bizonyítvány, törzslap kézzel való megírása – mint a középkorban –, a KRÉTA kezelése, hiányzások igazolása, értekezletek”.

• Visszatekintve mit gondolnak az önként felmondó pedagógusok, jó döntést hoztak-e?
• Visszatérnének-e valaha a közoktatásba és ha igen, milyen feltételekkel?
• Hogyan látják a szakma jövőjét a státusztörvény árnyékában?