Jobboldali körökben egy ideje ismét gyanút kelt, ha valaki Jászi Oszkárral foglalkozik. A nevét közös felsorolásban szokás emlegetni egykori barátjáéval, Szabó Ervinével, akinek ravatalánál épp Jászi mondott búcsúbeszédet. Az a Jászi, aki annak idején polgári radikálisként határozta meg magát, ma mégis elsősorban (szélső)baloldalinak gondolják bizonyos társaságokban. Olyannak, aki eszerint nyilván kiállt a baloldali elnyomó rezsimek mellett, és elsősorban a jobboldali szélsőségek ellen küzdött. Mi sem lehetett volna kevésbé igaz a hatvanöt éve, 1957. február 13-án elhunyt Jászira.
A társadalomtudósra, aki már 1918-ban, a Szabadgondolatban megírta, hogy elvi szempontból ellensége a proletárdiktatúrának éppúgy, mint minden más elnyomásnak. Gyakorlati értelemben pedig nem tartotta megvalósíthatónak azt – legalábbis úgy, hogy abból bármi jó süljön ki. „A proletariátus diktatúrája úgy, amint az például Oroszországban megvalósult, ahogy gyakorlatilag egyedül megvalósítható, nem jelenti az osztályuralom megszüntetését, hanem csupán az osztályuralom megfordítását” – írta akkor, amikor ennek valóban tétje volt.
• Ki száműzte volna az Ady-lábjegyzetek közé Jászi Oszkárt?
• Hogyan értették félre a különböző rendszerek Jászit?
• Mit gondolt valójában a nemzetiségi kérdésről?
Olvassa el a teljes cikket online, Magyar Hang Plusz előfizetéssel! Egy hónap csak 1690 forint!
ElőfizetekMár előfizettem, belépek Beléptem, elolvasom a cikket!
