Petőfiből mindig csak a látvány maradt meg

A magyar filmgyártás története szorosan összefonódik Petőfi Sándor nevével. Igazán bátran talán csak Jankovics Marcell mert az életműhöz nyúlni, míg Rákay „Philip” Kálmán most készülő Petőfi-filmje várhatóan marad a kosztümös-konzervatív megközelítésnél. Egy kis Petőfi-filmtörténelem.

Illőképp kellett megünnepelni Petőfi Sándor születésének centenáriumát, be is jelentették egy minden korábbinál grandiózusabb film készítését. Ennek örömére létre is hozták a Petőfi Filmvállalatot, amelynek élére egyenesen Szende Ferenc altábornagyot nevezték ki. A produkció szimplán csak Petőfi címmel futott, de ismert volt így is: A nagy költő élete, szerelmei és dicsőséges halála. Plakátja szerint december végén mutatták be „a legelőkelőbb mozgószínházakban”, amely érdekes megfogalmazás annak tükrében, hogy a moziknak kötelező volt a filmet játszaniuk.

Rendkívüli stáb is állt össze Deésy Alfréd vezényletével, a nagy költőt Uray Tivadar, míg Szendrey Júliát Bajor Gizi játszotta, a forgatókönyvért pedig Sas Ede felelt. Nem spóroltak a pénzzel, a segesvári csata tömegjeleneteinek felvételéhez tízezer statiszta állt katonának a Hűvösvölgyben. „Petőfi életének filmrevitele a legteljesebb mértékben sikerült és el lehet mondani, hogy úgy irodalmi, mint művészeti és technikai szempontból páratlan megnyilatkozása a magyar filmgyártásnak” – lelkendezett a Magyarság szerzője.

• Miért perelték be Deésy Alfréd rendezőt a Bolond Istókért?
• Mi mindent akart belelátni Révai József a Föltámadott a tengerbe?
• Miért volt Jankovics Marcell rajzfilmje az egyik legkülönlegesebb Petőfi-feldolgozás?