Sokszor előfordul, hogy a tudománynak a nyilvánvalót kell bizonyítania, mert ameddig nincs egy jelenségről egzakt kutatási eredmény, addig nem tudományos tény, csak anekdota. Így volt ez egészen idáig a mikroműanyagokkal is. A műanyag szemét praktikusan sohasem bomlik le, viszont fizikailag aprózódik, és amikor a szemcséi elérik a milliméteres mérettartományt, bekerülhet a tengeri táplálkozási hálózatba, és előbb-utóbb az ember szervezetébe is. Ez eddig is egyértelmű volt, de nem volt bizonyíték arra, hogy ez egészségkárosodást okozhat. Most már viszont tudjuk, hogy növeli a szív- és érrendszeri betegségek kockázatát, miközben az endokrin rendszer közvetítésével szinte az egész szervezetünkre hatást gyakorolhat.
Ne gondoljuk azt, hogy ha nem eszünk tengeri halat, akkor a mikroműanyag szemcsék sohasem juthatnak a szervezetünkbe. Nagyon valószínű, hogy mindnyájuk testében jelen vannak ebben a pillanatban is. A természetbe jutó műanyag ugyanis olyan kicsivé aprózódhat (ami ugyanakkor nem vagy nem feltétlenül jár együtt kémiai lebomlással), hogy akár a levegőben is szállhat a széllel, és belélegezhetjük. Vagy bejut az öntözővízbe, és a termesztett növények levelén landol. Az tehát gyakorlatilag lehetetlennek tűnik, hogy megakadályozzuk a már a természetbe jutott műanyag apró darabkáinak elfogyasztását vagy beszippantását. Ugyanakkor azt is látnunk kell, hogy ez a környezeti hatás nem teljesen új, mert különböző anyagszemcséket (például port vagy szőrszálat) folyamatosan lenyelünk és belélegzünk, de ritkán okoz ez különösebb egészségügyi problémát – a szervezet úgyis fel van készülve ezekre.
A mikroműanyag szemcsék azonban sok tekintetben felkészületlenül érhetik a szervezetet: egyre több van belőlük, és a bevett módszerekkel képtelenség lebontani őket. Így megrekedhetnek a bélfalban, a tüdő szöveteiben, vagy ha az emésztés során bejutnak a véráramba, akkor az erek falába is beékelődhetnek. A józan ész azt mondatja velünk, hogy ha műanyag szemcsék tartózkodnak a beleinkben vagy ereinkben, abból jó nem sülhet ki. Mégis meglepően nehéz volt összefüggést találni közöttük és az egészség károsodása között. A Campaniai Luigi Vanvitelli Egyetem orvosai által vezetett kutatásban több mint kétszáz műtéten átesett ember főartériáit vizsgálták meg (vagyis nem a kutatás kedvéért nyitották fel a testüket), és 60 százalékuknál találtak mikro- vagy nanoműanyag szemcséket a verőerek falában. (A mikroműanyag szemcsék kisebbek fél milliméternél, a nanoszemcsék pedig kisebben 100 nanométernél, vagyis 0,0001 milliméternél.)
• Mit állapított meg a vizsgálat?
• Mit lehetne tenni?
• Miért érdemes Ottawára figyelni?
Olvassa el a teljes cikket online, Magyar Hang Plusz előfizetéssel! Egy hónap csak 1690 forint!
ElőfizetekMár előfizettem, belépek Beléptem, elolvasom a cikket!
