A NATO este agressziót követett el Jugoszlávia ellen. Egy szuverén ország ellen intézett támadást, ami ellentétben áll a nemzetközi jog valamennyi alapelvével és normájával. Emiatt a szövetségi kormány a közvetlen háborús veszély állapota után kihirdette a hadiállapotot. E döntés azonnal érvénybe lép – közölte a két szövetségi államból – Szerbiából és Montenegróból – álló Kis-Jugoszlávia lakosságával Momir Bulatovic jugoszláv kormányfő 1999. március 25-én.
A támadásra már napok óta számítani lehetett. A jugoszláv küldöttség nem sokkal korábban a rambouillet-i, majd a párizsi konferencián megakadályozta az 1998 óta tartó koszovói háború lezárását, és arra sem volt hajlandó ígéretet tenni, hogy széles körű autonómiát ad a 90 százalékban albánok lakta tartománynak – ami együtt járt volna a délszláv haderő kivonásával és egy, a békét garantáló NATO-kontingens bevonulásával. A bombázások előtt néhány nappal a kialakult patthelyzetet feloldandó Belgrádba érkező Richard Holbrooke amerikai különmegbízottnak Slobodan Milosevic jugoszláv elnök március 22-én ajtót mutatott. A légitámadások két nappal később elkezdődtek.
• Milyen szerepe volt Magyarországnak?
• Mit változott azóta akkori és mostani magyar hozzáállás?
• Mennyi áldozattal járt a háború?
Olvassa el a teljes cikket online, Magyar Hang Plusz előfizetéssel! Egy hónap csak 1690 forint!
ElőfizetekMár előfizettem, belépek Beléptem, elolvasom a cikket!
