Mindannyiunk érdeke

Sztrájk Romániában – három héten át, a pedagógusok döntő többségének részvételével, a társadalom széles tömegeinek támogatásával. Ellehetetlenítve a szóbeli érettségit, megbénítva az egész oktatást. Az eredmény: megegyezés a kormányzattal, 25 százalékos azonnali béremelés és további 50 százalék jövő januárban. Sztrájk Magyarországon – hosszú hónapok óta tartó tüntetéssorozat, országosan a pedagógusok körülbelül 10 százalékának részvételével. Jelentős társadalmi támogatás hiányában. Az eredmény: a kormány érdemi egyeztetés nélkül benyújtott javaslata, a bosszútörvény. Amiről rendkívüli ülésnapon, hermetikusan lezárt Parlamentben tárgyaltak, majd a „a bátrak” meg is szavazzák.

Mifelénk, az illiberalizmus mintaországában így mennek a dolgok. A többség már nem is remél jobbat, belefásult. Vannak ugyan pedagógusok, jó pár ezren, akik a törvény elfogadása esetére letétbe helyezték lemondásukat. Vagy az elmúlt hónapok küzdelmei során tiltakozásul otthagyták a közoktatást. Mások úgy látják: azt a pár évet majdcsak kihúzzák valahogy a nyugdíjig. Ők sincsenek kevesen, a pályán levők majd fele elmúlt ötvenéves. És a társadalom többi tagja? A pedagógusokon kívül érdekel még valakit, merre tart a magyar oktatás ügye? A tüntetéseken rendszeresen részt vevő maroknyi tömegen túl gondol valamit a társadalom többsége a magyar jövőről? Belátja, hogy a mellkasdöngető magyarkodás helyett a minőségi oktatás lenne a felemelkedés záloga?