Mindent elbukhat a sokszorosan átvedlett illiberális vezető

Ma van az az este, amit már több mint harminc éve vártunk – ezek voltak az első szavai a múlt vasárnapi montenegrói elnökválasztás után Jakov Milatovicnak, aki meggyőző fölénnyel legyőzte Milo Djukanovicot, a hivatalban lévő montenegrói államfőt. Habár a végső eredményekre még várni kell, az előzetes adatok szerint Milatovic a szavazatoknak nagyjából a 60 százalékát szerezte meg Djukanoviccsal szemben, aki Európa legrégebben hivatalban lévő, demokratikusan választott vezetője volt.

Hogyan sikerült Djukanovicnak ennyi éven át megőriznie a vezetői pozíciót? A válasz a jórészt a politikus színeváltoztatásaiban keresendő. Djukanovic a titogradi (ma podgoricai) egyetem köztársasági karán végzett, és már jóval korábban, 1979-ben belépett a kommunista pártba. Ennek ellenére azonban csak 1989 után kapott fontosabb szerepet a pártban, miután az előző vezetést lemondatták, és előtérbe kerültek a fiatalok. A párt a szó szerinti fordításban a Montenegró Szocialistáinak Demokratikus Pártja (DPS) nevet vette fel, ami egy emberarcú szocializmus megteremtését tűzte ki célul. Természetesen ezek a szavak a gyakorlatban nem sokat jelentettek, a DPS leginkább Slobodan Milosevic Szerb Szocialista Pártját követte, a párt vezére, Momir Bulatovic ízig-vérig hűséges szövetségese lett a szerb elnöknek. A miniszterelnöki székbe ülő Djukanovic kormánya ekkor még Dubrovnik ostromát is segítette, sőt maga is támogatta azt a népszavazást, amelyen aztán a montenegróiak úgy döntöttek, hogy Jugoszlávián belül képzelik el Montenegró jövőjét.

• Hogyan váltott színt Djukanovic?
• Mi vezetett a bukásához?
• Van még esélye Djukanovicnak a visszatérésre?

A teljes cikket a Magyar Hang április 6-án megjelent, 2023/14. számában találja. Vegye meg nyomtatott kiadásunkat, vagy olvassa el a cikket a Magyar Hang Plusz felületén online!