Olvass verseket! – Kerti levelek II/3.

Azt mondod, hogy nem olvasol verseket. Azt mondod, „ugyan, ki olvas ma már verseket?” Azt mondom, persze-persze, igazad van, de szerintem akad még néhány ember, aki olvas, s boldogabb lenne ez az ország, ha nem csak ez a néhány lenne. Erre te azt kérdezed tőlem, hogy hogyan olvass verseket? Verseket olvasni – ahogyan bort inni –: bármikor, bárhol és bárhogyan lehet. Nem tudom azt, hogy te hogyan olvass, de elmondhatom, hogy én hogyan szoktam verseket olvasni.

Mindig van néhány költő, aki megszólít, s az ő versesköteteiket szétszórom otthonomban. Borges versei vannak most épp a hálószobában. Újraolvasom őket. Egészen mások most, mint huszonévesen, amikor először olvastam őket. Rilke levelei és versei várnak a fürdőszobában, ami nem biztos, hogy szép dolog a részemről, de Rilkét beosztom, kis adagokban olvasom, s magammal viszem gondolatait reggeli sétákra és az éji álmodásba. Lorca és Pessoa kötetei – sok más könyv mellett – a nappaliban pihennek, s attól függően ébresztem fel őket, hogy vörös vagy fehér bort iszunk épp. Mert Lorca vörös, mint az andalúz táncosok vére, és Pessoa fehér, mint Lisszabon utcái holdfényben. Méhészműhelyemben Krúdy novelláit őrzöm, mert bár látszólag prózát, valójában költészetet írt a nagymester. S ha néha elolvasok egy-egy novellát, azt érzem: Krúdy csodálatos rokonságban van Arany Jánossal, s ő köti össze a régi magyar irodalmat és nyelvet az újjal. Ha a lugasban üldögélek végre, akkor nagy költők jutnak eszembe, Balassi vagy Berzsenyi, s bánom, hogy sokáig elhanyagoltam őket. Ilyenkor előkeresem egy-egy régi versüket, s átcsurgatom magamon soraikat és megforgatom magamban gondolataikat, mint a forró mézes teát és az aszalt gyümölcsöket. Lent, a méhesházban újraolvasom Ryokan és Yeats verseit, mert nem csak magyar költészetet érdemes olvasni, és mert Kelet és Nyugat egyszerre vonz, hiszen magyar vagyok, és olyan jólesik minden soruk, mint munka után a tál rizs sült zöldségekkel, vagy egy jól megtömött pipa finom mézborral az estebéd után, hiszen míg Ryokan tiszta táplálék, addig Yeats édes-keserű füst.