Erdélyi József életének és művének tétje és tanulsága. Elfelejtett irodalom.
Weiner Sennyey Tibor
Alighanem már csak egyes-egyedül engem érdekel Kemény Zsigmond, a legnagyobb magyar prózaírónk és elveszett, ifjúkori regénye, ami Portugáliában játszódik és Luis de Camõesről szól.
Az Ünnepi Könyvhét eredeti szerepét nemcsak egy vásárban, hanem egy kulturális misszióban is látom, amiből az utóbbi években egyre kevesebb valósul meg. Ez a fő kritikám, vagyis hogy az egész közönséges vásárrá silányul ahelyett, hogy értéket teremtene.
Vajon nem mindannyian egy kicsit „durrantós Lacik” is vagyunk ebben az országban? Bizalmatlanok egymás iránt, távolságtartók és bezárkózók?
A Gyűrűk Ura vége igen pontos leírása egy hajdanvolt szép, elsősorban agrárország oligarchikus zsarnokságba züllesztésének, sőt a természeti adottságok tudatos rombolásának. Fontos kérdése, hogyan szabaduljanak meg a korrupt rezsimtől, és állítsák vissza a természet védelmét.
Nagy szükségünk van a közelgő vész előtt néhány olyan emberre, amilyenné te is lehetsz: szabad, felnőtt és felelős emberekre. A világ a szemünk láttára hagyja hátra kamaszkorát, dühöng, téved, hazudik.
Olvass verseket, mert egyszerűen „szép” és „igaz” a jó költészet, és te is jobb leszel tőle, ha megtanulod, hogy mi a szépség és mi az igazság. Talán, ha egy ember megváltozik, akkor vele az egész világ változhat is kissé.
Számomra ez nagy lépés egy olyan világ felé, ahol az ember és természet kapcsolata szorosabb, őszintébb, okosabb, ahol a világválságra jobb válaszokat találunk, egyénileg és közösségileg is, ahol a beporzók védelme, szerepe, fontossága nem kérdés.
Megérthetjük-e mi egymást, magyarok? Most, hogy újra írhatok ide neked öthetente egy-egy kerti levelet, újra megpróbálom, hátha megértjük egymást. De ahhoz tudnunk kellene, hogy mi az az írás. Miért írunk? Hogyan írunk?
Száztíz évvel születése után elmondhatjuk, hogy a huszadik század egyik legfontosabb és legszimpatikusabb költőjének teljes megismerése és életművének integrálása még csak most kezdődik.
Hogy a méhek „értik-e”, amit „mondunk” nekik, azt nem tudom. Arról azonban több feljegyzést is találtam, hogy nemegyszer fordult elő az, hogy fél vagy egész állomány pusztult el a méhész halála után.
Meg kell tanítani olvasni és az olvasást szeretni az embereket, s akkor a magyar és világirodalom egészen elképesztő kincsestára felnyílik, hihetetlenül gazdag és új horizontokat tárva fel.