Miért kell a nyilas és a kommunista rendszernek is „kedves” költőt ma „újraéleszteni”?

Vajon van olyan költőnk, akinek elfelejtéséért nem kár? Vajon szét lehet-e választani az irodalmi teljesítményt és az emberi minőséget? Van-e nagy mű, sőt, nagy életmű nagy élet nélkül? Megosztó, nehéz kérdések ezek. Ha állást kellene foglalnom, akkor azt mondanám, hogy a felejtés nem segít, a megbocsájtás ellenben talán, bár csak annak, aki meg tud bocsájtani még. Bizonyos művek leválhatnak ugyan az életről, de a nagy életek összeforrnak a nagy életművekkel. A magyar irodalomtörténet különösen összeforrt a történelemmel, például sokkal jobban érthetjük az első nagy háború előtti Európát és benne hazánkat, ha ismerjük Békássy Ferenc életét és művét, vagy sokkal inkább átélhetővé válik a második nagy háború iszonyata, ha olvassuk és ismerjük Radnóti Miklós életét és verseit. De Békássy és Radnóti is – tragikus, korai haláluk ellenére – nagyon szerethető, figyelemre méltó, intellektuális karakter és valójában áldozat. Az áldozatszerep mindig szerethetőbb. Nem volt azonban mindenki áldozat, bármennyire is igyekszik néha az utókor annak láttatni.

A XX. század egyik vitatott költője volt Erdélyi József, akinek most külön, tematikus lapszámot szentelt az egyébként főleg kortársakkal foglalkozó és közlő Parnasszus költészeti folyóirat (2024/1. szám). A főszerkesztő, Turczi István közösségi oldalán 2024. március 7-én ezekkel a mondatokkal harangozta be a frissen megjelent lapszámot: „A PARNASSZUS költészeti folyóirat idei első számára évek óta készülök. Ki ez az Erdélyi József, aki miatt most először szerkesztői előszóval indul a lap? Ő az a két világháború közötti magyar költő, aki megírta a korszak talán legvakmerőbb lírai remekét, a Lovaspóló a Vérmezőn című költeményt. És ugyanez a magyar költő írta meg nagy felzúdulást keltő antiszemita verseit. A hírhedt Solymosi Eszter vére a nyilas Virradatban jelent meg, és szerzője ezután tagja lett a Magyar Front nevű nyilas pártnak. Ez a morális süllyedés lett az egyik oka a költő félreállításának, az Erdélyi-életmű későbbi agyonhallgatásának. Irodalomtörténeti érvényű szám állt össze abban az értelemben mindenképp, hogy a máig csak kéziratban fellelhető, tehát közöletlen és kiadatlan Erdélyi-versek, valamint szerzőink elemző tanulmányai hozzájárulnak az ellentmondásos életmű, s ezzel a XX. századi magyar líra összefüggésrendszerének teljesebb megismeréséhez.”

Turczi Istvánnak részben igaza van, de már akkor jeleztem hozzászólásomban, hogy szerintem mi az, amiben még sincs igaza, és miért minimum problémás Erdélyi József. Leírtam, hogy Erdélyi József kapcsán feltehetjük a kellemetlen kérdést ismét, hogy: lehet-e nem túl jó ember igazán jó és fontos költő? A lapszám címe, hogy Erdélyi József – redivivus, vagyis Erdélyi József új életre támadt, újraéledt, visszatért. Vajon miért?

• Miért nem igaz, hogy elhallgatták volna Erdélyi Józsefet?
• Mit lehet elmondani erről a Parnasszus-lapszámról?
• Mi lehetne az Erdélyi-életmű legnagyobb értéke?