Poggyászunk, Gyurcsány

„Bukott diák vagyok már rég
Nem bírom el a szenvedést
Bukott diák leszek, míg élek.”
(Kaszás Péter, Zámbó Imre: Bukott diák; 2001)

Az íróasztalomnál üldögélek Bicskén – légvonalban alig egy kilométerre a felcsúti stadiontól –, ölemben hordozható számítógép, kezemben kávé. Élő közvetítést nézek, néptribun mikrofonhoz libben, közönsége tapsol, teljesen kigombolt inget-pólót, hozzá farmert visel. Mert a Feri lezser, miért ne lenne lezser, kiterítenek úgyis.

Ki számolja, hányadik elvesztett választása ez őneki, az úgynevezett ellenzékből egyedül ő volt ott 2006 óta minden egyes elbukott népszavazásnál, európai parlamenti és országgyűlési választásnál. Feri-jin tizenhat éve mindent elbukott, amit el lehet bukni az ő örök jangjával, Orbán Viktorral szemben, ám Feri állandó, mert Viktor-jangnak nagy szüksége van őreá. Tizenhat éve megannyi társutast rántott magával a mélybe sajátos, pápai Dugovics Tituszként. A pápai Dugovics ugyanis az a fajta, aki ugyan leránt magával a várfokról, de csak te zuhansz a mélybe, neki csak a teátrális mozdulat marad, meg ő, továbbra is a vár fokán.

• „Gyurcsány Ferenc egy pillanatig sem gondolkozik el annak eredőjén, hogy nem őt kellett és lehetett összemárkizayozni, hanem Márki-Zayt kellett és lehetett összegyurcsányozni.”
• „Nem az a kérdés, ahogy Gyurcsány Ferenc mondja, hogy „Dobrev Klárával nyertünk volna”, hanem, hogy mire ment volna az ellenzék a Gyurcsány-poggyász nélkül.”

A teljes cikket a Magyar Hang április 14-én megjelent, 2022/16. számában olvashatja el. Vegye meg nyomtatott kiadásunkat, vagy olvassa el a cikket a Magyar Hang Plusz felületén online!