Senkit sem hagyunk az út szélén

Volt egyszer egy Rádiókabaré (még az átkosnak nevezett korszakban), s abban volt egy konferanszié, Verebes István, aki az egyik műsor felvételén ezt mondta: „Ha bemegyek a boltba, és fölismernek, akkor azt is megkapom (akár a pult alól is, teszem hozzá), amit akkor is meg kéne kapnom, ha nem ismernek.” Elég pontos mondat ahhoz, hogy kitűnő alapnak tekintsem mondandóm kibontásához.

Nem a kormánykritikus, lelibernyákozott, dollárbaloldalnak gúnyolt másként, azaz gondolkodók teremtettünk olyan közállapotot, ami folyton termeli, dózerolja elénk a hol rettenetes, hol gyalázatos, hol érthetetlen, hol minősíthetetlen, hol elképesztő (etc.) helyzeteket és történeteket, történéseket: ilyen ez az átkossá lett, velejéig romlott fantomdemokrácia, és igen, ilyenek a kitalálói, megvalósítói és működtetői. Miért lenne más? Isten a maga képére teremtette az embert, mondja az Írás, Orbán a maga ízlésére és érdekeihez igazítva teremtette ezt az alapjaitól rothadó illiberális katyvaszt, ez van, mondhatnánk: „...jó, hát akkor itt fogunk élni.” És igen, nemcsak megállt az idő, de vissza is csúszott egy pár évet, évtizedet, kis híján századot. Nem, csöppet sem túlzás: minimum hatvan szobra van az antiszemita Wass Albertnek, szaporodnak a szobrai Horthy Miklósnak, az EU-s Néppártból a kirúgás előtt lépett ki a párduc nélküli fejedelem, menekülve a szégyentől, s azóta is keresve helyét a különféle szélső- és egyéb jobbosok között. A beosztott vezérlő lokális háborúnak nevezi a Moszkva-mentesített, globális világháborút (félrebeszélt), a tankönyvben a nem véletlen oda került „meleg” szót „magyar”-ra cseréli a szolgalélek egy versben (Emlékeztetni szeretnék: anno egy szobrot avattak, s a talapzatán egy idézet szerepelt Radnóti Miklós Nem tudhatom című verséből: „de élnek dolgozók itt, költők is bűntelen, és csecsemők (a „csecsszopók” helyett), akikben megnő az értelem...”, úgy gondolta a művész, hogy lecseréli, mert nem tetszett neki ez a szó). A kormánykritikus művészek kitiltattak a megvásárolt polgármesterek településeiről, az ellenzéki vezetésű településeket kormányfői átok és pénzmegvonás sújtja, egy ostoba, pénzügyi és közgazdasági ismeretekkel nem rendelkező gázszerelőre mondják a sajtó emberei, hogy az ország leggazdagabb embere, még csak azt se téve hozzá, hogy kénytelenek ezt mondani, de hát nem ő az, hanem „föltételezhetően” az őt strómanként alkalmazó munkáltatója. Antal Imre mondta egykoron: „Magyarországon minden szar, csak a húgy nem.” Kíváncsi lennék, vagyok, Imruska változtatna-e egyetlen szót is ezen a mondatán.

A teljes cikket a Magyar Hang hetilap május 19-én megjelent, 2023/20. számában találja. Vegye meg nyomtatott kiadásunkat, vagy olvassa el a cikket a Magyar Hang Plusz felületén online!