Jókai Mórnak a magyar irodalomban helye van, ez nem lehet vita tárgya – szögezte le február végén Maruzsa Zoltán köznevelésért felelős államtitkár. Ha abból indulunk ki, hogy Magyarország kormányának képviselője is szükségét érezte megszólalni az ügyben, könnyen arra a következtetésre juthatunk, hogy az előző héten zajlott „Jókai-vita” – amely bizonyára keveseknek kerülte el a figyelmét – jelentős súlyú politikai kérdés.
Az iménti idézőjel azonban több szempontból is indokolt, hiszen a vita nemcsak hogy nem Jókairól szólt, de valójában még vita sem volt abban az értelemben, hogy számottevő társadalmi csoportok nézetei feszültek volna egymásnak. Foglalkozni is főként csak azért érdemes vele, mert ez az ügy igen szemléletesen demonstrálja, milyen forgatókönyv szerint zajlik ma nálunk a nagyközönséget izgalomban tartó közéleti „viták” jelentős része.
Bár a fenti államtitkári megnyilatkozáshoz hasonló reakciók alapján azt gondolhatnánk, hogy minimum mozgalom indult Jókai kiebrudalására a nemzeti kánonból, érdemes közelebbről megnézni, pontosan mi is történt. A casus bellit közismert módon Tóth Krisztina költőnő szavai jelentették, aki arról beszélt, hogy szíve szerint levenné Az arany embert a kötelező olvasmányok listájáról annak nőábrázolása – és ennek révén a diákokra (diáklányokra) gyakorolt hatása – miatt.
A teljes cikkben erről is olvashat:
– Hogyan szemlélteti az eset a propagandasajtó működését?
– Hogyan segítik ilyenkor a szakmai hozzászólók is a propagandacélokat?
– Miért kellene száműzni Jókait a közéletből?
A válaszokat a Magyar Hang március 5-én megjelent 2021/10. számában találja. Vegye meg nyomtatott kiadásunkat, vagy olvassa el a cikket a Magyar Hang Plusz felületén online!
Olvassa el a teljes cikket online, Magyar Hang Plusz előfizetéssel! Egy hónap csak 1690 forint!
ElőfizetekMár előfizettem, belépek Beléptem, elolvasom a cikket!
