Szigetek

Van az a régi dala az Omega együttesnek, amit egyszer már említettem futólag, és most előrángatom megint, eltérő kontextusban. Arról szól a dal, mindenki ismeri, hogy a kisgyerek úgy dönt, elmegy innét, mert az emberek hidegek, és hátha lesz egy kis sziget, ahol nem ennyire. Kóbor János ugyan tudja, hogy nincsenek szigetek, de ezt az információt elhallgatja, magában tartja, nem akarván földig rombolni a szóban forgó kisgyerek illúzióit. Lelke rajta, mint mondani szokás.

Mindazonáltal az a tapasztalatom, hogy szigetek igenis vannak, és alaposabb megismerésük elengedhetetlen.

Azért, mert egyrészt továbbra is érvényben vannak a kijárási korlátozások – amelyekkel összességében egyetértek, szúrom közbe mintegy mellesleg –, másrészt hosszabb egészségügyi sétákat foganatosítani szájat és orrot szabályosan eltakaró maszkban fölöttébb kényelmetlen. Mivel a parkokban és a zöldben utóbbi előírás nem kötelező, ezért kerülnek előtérbe a szigetek, szó szerint és átvitt értelemben egyaránt. Egy maszkmentes területnek ugye nem feltétlenül kell szigetnek lennie földrajzilag. Bár nem árt, ha az.