Hát így lesz vízszintes az ember. Lustaságból, restségből, észre sem veszi, és kész.
Gazda Albert
A Platon Karataevben az a legjobb, hogy természetes. A helyén van benne minden, vagyis minden jól van úgy, ahogyan van. Nincs máz, flikkflakk, tupír, semmi se kevés, semmi se sok.
A legnagyobb gasztronómiai élménnyel Nyíregyházán szembesültem ezen a szóban forgó tavaszon. Ami ráadásul egyszerre régi és új. A Cvekedliben.
Elment a kedvem Amerikától. Mondjuk, nem hiszem, hogy Amerika összedől emiatt, vagy mély depresszióba zuhan, és elalvás előtt lucskosra sírja a párnáját.
Ennek a háborúnak is, pont úgy, mint az ezt megelőző összes többinek, egyszer vége lesz, és kezdődik egy másik élet. Nem én állítom ezt, csak ismételgetem néha, magamban, hátha elhiszem.
Milyen érdekes, hogy a XX. század végének és a XXI. elejének egyik legfontosabb magyar kulturális jelensége, Cseh Tamás a szerzőtársaival együtt a minimum kettővel utána következő nemzedék fogékony egyedeire is alapvető hatással tud lenni.
A birodalom végnapjaiban az üzemanyag lett a leghiánycikkebb hiánycikk odaát, karöltve a cigarettával, a sörrel, a vodkával, a hússal, a tejtermékekkel és így tovább. Benzin tényleg nem volt sehol.
A speciális balansz a múlté Munkácson. Hogy a városban három évtizede uralkodó klánnak mi volt a célja a villámgyorsan szárba szökkentett kezdeményezéssel, azt hetek múltán sem könnyű megfejteni.
Több mint harminc év után nem muszáj finomkodni tovább, miért ne lenne rögzíthető: ha Kárpátalja elátkozott hely, akkor Ukrajna százszorosan is elátkozott ország, nincs mit remélni tőle, és reménykedni sincs miben.
Kozma Endrének hála ismertem meg Sebő Ferencet. Nyilván tudtam azelőtt is, hogy van egy ilyen ember, csakhogy nem különösebben kedveltem a népzenét, még nem sejthettem, hogy a népdalok szövegeinél sűrűbb és mélyebb dalszövegek nemigen vannak.
Miután pár hónapig ifjúsági irodalommal és Rejtő Jenőkkel traktáltam magamat, egyszer csak ráfanyalodtam kisebbik leányom tavalytájt felduzzasztott Agatha Christie-készleteire. Hamar meg kellett állapítanom: ezek a könyvek jók.
Már hazafelé jövet azon morfondíroztam – akárcsak 2018-ban –: lehet, hogy ennyi volt, és a Fontaines DC I Love You című slágere az utolsó, amelyet a Szigeten úgymond élőben hallhattam.