Kiegyezés

Rájöttem, írtam a Délvidéket nálam sokkal jobban ismerő barátomnak, hogy Újvidék micsoda: az új Bukarest. Azt válaszolta, hogy szerinte inkább az új Banja Luka. Ezzel nemcsak azért nem tudtam vitatkozni, mert nem szokásom, hanem azért sem, mert magam is hallottam, hogy a Vajdaság székvárosát az utóbbi időkben úgyszólván birtokba vették a boszniai szerbek. Ha így van, nem ártott neki egyáltalán, benyomásaim alapján, ez a helyzet. Mi tagadás, az ember fura szerzet, nem kell sok neki, hogy okoskodásba bonyolódjon, jómagam két nap alatt, ezen belül kétszer néhány órányi este alapján jutottam a bukarestezős következtetésre. Románia fővárosának nem különösebben terjedelmes belvárosában volt ilyen élettelien balkánias-barátságos-vidámságos a hangulat, amikor ott jártam, mint most Újvidéken (az épületek és az utcácskák is hasonlók a méreteket tekintve). Tudom, utóbbi sokkal kisebb város, de a centrumok közt kevésbé mutatkozik differencia.

Amikor szomszédos országok effajta településein járok, rendszerint el szoktam gondolkodni, hogy vajon mivel magyarázható, hogy mekkora nyüzsgést képes produkálni a lakosság. (Nem a turizmus, a kettő igenis megkülönböztethető, a Gozsdu udvarban vagy a Kazinczy utcában se nézünk senkit magyarnak.) Debreceniektől például (remélem, nem veszik bántásnak) nem szoktam hasonlót látni soha. Se nappal, se este, se éjjel. Ezek az újvidékiek ellenben úgy teleülik a kávézókat, a kocsmákat, a teraszokat, a parkokat, a padokat, és úgy telesétálják az utcákat meg a tereket, mintha ezért fizetnék őket. Mintha ma lenne örökké. És ugyanez megy Zágrábban vagy Kolozsváron, sőt Szabadkán vagy Eszéken is (hogy a tengerparti tájékokról ne is beszéljünk – az más, ott az idegeneké a prioritás).

• Milyen gyorsan tünedezik el a magyar szó a Vajdaságban is?
• Miért a kiegyezés volt történelmünk legnagyobb pillanata?
• Mi szalasztottunk el a rendszerváltás és az EU-csatlakozás után?