Magyarországon közel 7,5 millió tyúk több mint 2,3 milliárd tojást tojik évente, ellátva ezzel a feldolgozóipart, az éttermeket, a szupermarketeket és a vendéglátóipart is. A tojótyúkok 71,2 százaléka egész életét apró ketrecekben tölti, ahol alig tud mozogni. Ez a tartási mód az egyik legrosszabb rendszer, mert óriási szenvedést okoz az állatoknak. 

A fogyasztókat ez a jelek szerint a legkevésbé sem érdekli. Ha ugyanis nem vennének ketreces tojást, akkor eltűnne a boltokból. A szabadtartású tojás kétségkívül drágább a ketrecesnél, a különbözetet ki lehetne küszöbölni azzal, ha kevesebb tojást fogyasztanánk, de a fogyasztó, mint a neve is mutatja: fogyasztani akar. (Az árkülönbség néha meglepően kicsi, akár csupán néhány forint, sőt megesik, hogy nagyjából egy árban kapható a 3-as jelzésű tojás a jobb tartási feltételeket jelző 2-essel vagy az 1-essel.) És azzal is takarózhat, hogy a ketreces tartást megengedik a törvények, amelyeket nyilván szakemberek bevonásával alkottak – nincs hát vele dolga. 

Egy Magyarországon egyedülálló állatjóléti kezdeményezésbe fog bele az Una Terra nonprofit alapítvány, amelynek idei fő projektje a „Ketrecmentes Összefogás”.  

• Változik a haszonállatokra vonatkozó szabályozás az EU-ban? 
• A haszonállatok jólétének javítása nemcsak etikai kötelességünk, hanem ökológiai szükségszerűség is?
• Mit eredményezhet, ha minimálisan mérsékeljük a tojásfogyasztásunkat?