Bő két hét telt el azóta, hogy a többségében Kárpátaljáról hozzánk menekülteknek egy kormányrendelet miatt el kellett hagyniuk eddigi szállásukat – az állam ugyanis nem nyújt tovább anyagi segítséget –, ám azóta nem tudni, hogy sokakkal mi lett. Az biztos, hogy a korábban Kocson élőknek ideiglenesen segítséget nyújt továbbra is a Magyar Máltai Szeretetszolgálat, de ez tényleg csak időleges. Abszurd helyzetek is kialakultak: hallani olyan családokról, ahol a gyerek méltányosságból kapna ugyan lakhatásához támogatást, az anyja viszont már nem.
Ideiglenes jelleggel a jelenlegi szükséghelyzetben továbbra is segíti a Magyar Máltai Szeretetszolgálat azokat a jórészt Kárpátaljáról érkezett menekülteket, főként családokat, akik eddig a Komárom-Esztergom megyei Kocson voltak elszállásolva – tudta meg a Magyar Hang a szervezettől. Azt azonban hangsúlyozták, hogy ez nem egy végleges megoldás. A különleges helyzet amiatt alakult ki – mint arról már mi is beszámoltunk –, hogy a magyar állam egy kormányrendelet szerint már csak azoknak nyújt lakhatási támogatást, akik meghatározott ukrán régiókból jönnek, méghozzá „ukrán katonai műveletekkel közvetlenül érintett” területekről. A listán nem szerepel Kárpátalja, így az onnan menekültek közül sokan további segítség hiányában utcára kerültek. Kocson volt körülbelül 120 ember, aki így járt, őket nemrég meglátogatta David Pressman amerikai nagykövet is, erről ITT írtunk részletesen.
A hírek korábban arról szóltak, hogy körülbelül 3000 ilyen ember lehet, aki most elveszítette az állami segítséget a lakhatáshoz. Arról azonban a segélyszervezetek sem tudnak, hogy pontosan mi lett velük. Nem kizárt, hogy közülük sokan maguk is meg tudták oldani a helyzetüket az állami segítség hiányában, ahogyan az sem kizárt, hogy vannak, akik ténylegesen fedél nélkül maradtak. Léderer András, a Magyar Helsinki Bizottság főmunkatársa a Magyar Hangnak azt hangsúlyozta, hogy ők sem tudnak semmit róluk, bár a szervezetük szállást nem is tudna intézni, jogi segítséget adhatna.
Adok-kapok a kormány és a Helsinki között
Az ominózus kormányrendelet megjelenése után egyébként volt lehetőségük az érintetteknek, hogy úgynevezett méltányossági kérelemmel éljenek, hogy a jövőben is kapjanak segítséget. Léderer András azt mondta, hogy ők hivatalosan is szerették volna és most is szeretnék megtudni az illetékes kormánybiztostól, hogy mennyi ember adott be ilyet, ebből mennyit utasítottak el és mennyit adtak meg, válaszokat azonban nem kaptak.
Információik szerint voltak, akiknek pozitívan bírálták el a kérelmüket, igaz, adódtak olyan helyzetek is, amikor például egy gyerek megkapta a méltányosságot, míg édesanyja nem. Olyan esetről is hallottak, amikor egy családból mondjuk az anya kapta meg, az apa nem. Ezek értelemszerűen teljesen abszurd szituációkat teremtenek, a család nem szakad szét azért, mert valaki kap támogatást a lakhatásához, de közvetlen hozzátartozói meg mehetnek, ahova tudnak. A Helsinki Bizottság nagyjából harminc elutasított kérelem esetében indított pert, ezek egyelőre nem zárultak le.
Közben az orosz–ukrán háború elől Magyarországra menekülő személyekért felelős kormánybiztos élesen nekiment a jogvédő szervezetnek. Pál Norbert a Telexnek azt nyilatkozta, hogy a rendszerből a rendelet miatt kieső menekültek 95 százalékban békésen hagyták el a szállásukat, kivéve azok, akiket „a külföldi pénzekből finanszírozott Magyar Helsinki Bizottság munkatársai” a szállás elhagyásának megtagadására biztattak. A Helsinki Bizottság szerint ugyanakkor ez nem fedi a valóságot, mert valójában az érintettek 100 százaléka tett így, senki nem állt ellen, senki nem tiltakozott. – Viszont azt is láttuk: sokan estek kétségbe, érezték magukat tehetetlennek és sírtak – asszonyok, gyerekek – írták, hozzátéve, hogy a kormánybiztos összekeveri a szavakat: nem békésen távoztak az emberek, hanem csendben, letörve. Minderről nyílt levelet is írtak a kormányzati illetékesnek, kiemelve, hogy a szervezet munkatársai számos helyen ott voltak, amikor a kormány rendelete nyomán kárpátaljai családok százait rakták utcára, ám ott Pál Norberttel nem találkoztak. Ahogyan – állításuk szerint – a máltaiakkal sem, holott ez a szervezet lett az egyedüli megbízottja a menedékesek szociális ellátásának.
