Táj, tanulságokkal

Megnyugodhatunk – már meg is nyugodtunk, kinek kell a stressz –, egészében véve a külföldről érkező turistaforgalom nem csökkent az idén, vagy nem annyival csökkent, vagy csak a Balatonnál, vagy egyáltalán nem, sőt. A számokból, valamint a kávézaccból bármi kiolvasható, ez tehetség kérdése. Az összefüggések el- és felismerése ellenben, úgy látszik, világnézeti kérdés. Nekem például, aki, bevallom, egy cseppet sem bánom, ha a tömeges turizmus elmaradása lélegzethez juttatja a kivételesen sérülékeny balatoni ökoszisztémát, valamint azt sem, ha nem kell sorban állnom a strandbüfénél, az járt a fejemben, hogy lehet, hogy a Földközi-tenger környékén uralkodó elviselhetetlen hőség elől menekülve az igényesebb vendégsereg nem a magyar tengert választja. (Mert ha csak stagnálna a forgalom a Balatonnál, a globális felmelegedés közepette, szerintem az is kudarcnak számítana.)

Egy hét a tó partján megadja kérdésünkre a választ. A válasz: a szolgáltatások színvonala. Kivételt ez alól, érdekes módon, éppen a strandok képeznek: ahol én megfordultam, egyre kulturáltabb viszonyokat találtam. Az árakról most ne beszéljünk. A Balaton ideális fürdőhely néhány nyári hétre – és semmi egyéb.

• Mit mutat meg Tihany a problémákból?
• Mi hiányzik a minősgi balatoni turizmushoz?
• Milyen problémák vannak a tónál?

A teljes cikket a Magyar Hang hetilap szeptember 8-án megjelent, 2023/36. számában találja. Vegye meg nyomtatott kiadásunkat, vagy olvassa el a cikket a Magyar Hang Plusz felületén online!