Tájkép politikai temetés után

Bár nem fukarkodott a dicsérettel, politikai értelemben temetni ment múlt szombaton a Várkert Bazárba a miniszterelnök Novák Katalint és Varga Juditot. Évértékelő beszéde elején hangsúlyosan szólt a kegyelmi botrányról – nem is nagyon tehetett másként –, s minden szavával, gesztusával igyekezett azt sugallni, hogy a kettős áldozattal lezárták az ügyet. A társadalom egészét aligha győzte meg, de számára most tényleg csak a pártja bázisa volt fontos; őket kellett megnyugtatni – szilárd kapaszkodót nyújtva nekik.

Eközben érdekes jelenséget észlelt a közéleti sajtó nem kormánypárti irányítás, befolyás alatt álló része. Gyakran válasz nélkül hagyják a hatalom köreiből az innen érkező megkereséseket, most azonban kérdés nélkül is megeredtek a nyelvek. Minden kormányközeli forrás ugyanazt bugyogta, bugyogja: Balog, Balog, Balog… A református püspök, aki egyelőre csak az egyik egyházi funkciójáról mondott le, maga is elismerte szerepét a botrányban. Bár úgy látszik, továbbra sem tartja hibának, hogy kegyelmet tanácsolt az elnöknél az elítélt pedofil bűnöző bűntársa számára. Elemi érdeke a miniszterelnöknek, hogy úgy látszódjék: Balog Zoltán közvetítő, kijáró szerepe az utolsó puzzle-darab. Ha ez az igazság, akkor azért; ha nem, azért. A sajtó feladata tovább kutakodni, például teljes körűen feltárni K. Endre kapcsolati rendszerét, beágyazódását a hatalomközeliek világába.

• Milyen okokból került kényelmetlen helyzetbe Orbán?
• Mit tehetne az ellenzék?

A teljes cikket elolvashatja Plusz előfizetésünkkel, vagy a Magyar Hang hetilap február 29-ig kapható 2024/8. számában. Országjáró riportok, interjúk, elemzések, véleménycikkek, reklámmentes olvasás – ezeket kínálja a Magyar Hang Plusz!