„Az utolsó tette az volt, hogy kilökdösött engem Romániából”

Mit tehet egy szerző, ha alig közöl valaki kritikát a kötetéről? Sértődötten vonuljon el, bosszankodjon naphosszat? A harmincas évei végén járó Tamás Gáspár szellemesebb megoldást választott 1954-ben: megírta maga a kötet recenzióját!

Hatvan évvel később egész hasonlóképp nyitotta az Élet és Irodalomban megjelent cikkét fia, a nemrég elhunyt Tamás Gáspár Miklós. „Apa rettenetes és csodálatos életéről senki más nem fog megemlékezni, megteszem hát én” – így a filozófus. Szép esszéjében kitért mindenre a királyi Románia börtönétől a kommunista értelmiségi megszilárduló értékrendjéig. Érzékletes képeket kaptunk, mint TGM-től megszokhattuk: „Apa a messianisztikus-szektás világforradalmár és a jóindulatú vidéki bohém furcsa keveréke volt (bajusz, sétabot, napi három csomag, szűrő nélküli Mărășești cigaretta, kegyetlen kapadohány).” A nagyszerű filozófus halála után nemcsak az ő, de édesapja munkáit is érdemes elővenni. Mert ha TGM azzal is indította írását, hogy apja nem volt jelentős író, azért mégis csak akadnak értékes, na meg persze tanulságos részei is munkásságának.

• Mit jelentett a pártosan fokozódó művészi igény Tamás Gáspárnál?
• Milyen volt egy kuláknovella?
• Miért érdemes olvasni ma is Tamás Gáspár novelláit?