Emléke előtt most mindenki tiszteleg. Így tesz a kormánypárti publicista, így tesz maga Orbán Viktor is. Utóbbira lehetett persze számítani. Néhány hónap híján épp tíz éve történt, hogy Tamás Gáspár Miklós javaslatára a kormányfő virágot vitt az agyonvert izsáki férfi sírjára. A filozófusnak címzett válaszlevél így szólt, Orbán az akkori Magyar Nemzetben tette közzé: „Kedves Gazsi! Nekem címzett nyílt leveledet megkaptam. Hagyjuk a felesleges udvariaskodást, jólesett. Tanácsodat megfogadtam. Az igazat megvallva, magamtól is eszembe juthatott volna. Sőt, talán eszembe kellett volna, hogy jusson. Akárhogy is, megvolt. Köszönettel: Netuddki P.S.: Egyebekben szívesen látnálak egy kávéra. Tudod, hol találsz.” Emlékszem, az első pillanatokban az ember még hitte is, nem is, főként a Rejtőtől vett aláírást látva.
A kávézás nem történt meg, de többször is előkerült a történet a következő évtizedben. Ahogy az sem volt kérdéses, hogy a filozófus az egykori jó ismeretség dacára élesen szemben áll a jelenlegi hatalommal. De tudható volt az is, hogy adott esetben bármilyen másik hatalomhoz kritikusan viszonyulna. Ami nem a mostani rendszer apológiája, inkább TGM következetességének, elvhűségének bizonyítéka. Közel két éve interjúztunk vele, akkor sem vonakodott megfogalmaznia kritikáját az ellenzékkel szemben sem. Mércéjét mindenkivel szemben egyformán érvényesítette, világnézetét nem változó pártérdek, hanem örök eszmékhez való ragaszkodás alakította.
• TGM a legkevésbé sem csak a szavak embere volt.
• Írásaiból tengernyi emlékezetes bon mot, fejtegetés maradt meg.
• Ideáljai éltették, rendületlenül szerette az életet, de illúziókat nem ápolt.
Olvassa el a teljes cikket online, Magyar Hang Plusz előfizetéssel! Egy hónap csak 1690 forint!
ElőfizetekMár előfizettem, belépek Beléptem, elolvasom a cikket!
