Szokásunk szerint hétköznap reggelente egy olyan írás jelenik meg ebben a rovatban, amely valamely aktuális közéleti visszásságot (mást ne mondjak: disznóságot) tesz szóvá, gyakran keresetlen stílusban. Meglett volna most is a napi felháborodnivaló, ám vannak történések, amelyek megállásra kényszerítenek.
Meghalt Tamás Gáspár Miklós filozófus, a legszárnyalóbb stílusú magyar publicista, egykori politikus, mozgalmár, szellemi ellenálló, örök ellenzéki. A gyász, a szomorúság mellett a tehetetlen düh érzése volt, ami elöntött a hír hallatán. TGM szigorú ítéletet mondva tartott tükröt minden rendszernek és kormánynak, amely alatt élnie adatott, amiért hol nyílt üldöztetés, állásvesztés, hol fenyegetés, gyalázkodás lett az osztályrésze. A legdühítőbb a szellemi restségből, ostobaságból fakadó félreértés, félremagyarázás: évtizedekkel azután is liberálisként szidták, hogy attól az eszmétől eltávolodott; kései korszakának marxizmusát pedig a létező szocializmus rendszereivel való szimpátiának állították be.
Egykori (és immár néhai) pártjáról írta, hogy bár semmiben sem ért egyet az SZDSZ-szel, az ellenségei miatt irigyli őket. Ezt róla is el tudjuk mondani. Nem volt, nem lehetett maradása Ceausescu Romániájában, nem illeszkedhetett be Kádár Magyarországán sem. A rendszerváltás idején a múlt felkavart mocsarából kimászó etnicista, sovén, antiszemita szélsőjobb állította célkeresztjébe. Idővel pedig nemcsak az egymást követő kormányok belső vagy nyílt ellenzékéhez tartozott, hanem a zsákutcának bizonyult államszocializmust felváltó kapitalista berendezkedést elutasító, pártokon kívüli gondolkodó lett belőle.
Aki olykor méltatlanul támadott ellenfeleire, vagy durván leegyszerűsítő ítéletet mondott jelenségekről, de az ellenkezőjére is bőven akadt példa. A tőle a lehető legtávolabb állókról is tudott tisztelettel, elismeréssel szólni.
Lenyűgöző, olykor egyenesen frusztráló műveltsége minden írásán átütött, igazán kellemetlen vitapartner, egyszersmind sziporkázóan szellemes, szórakoztató jelenség volt. Eszmei fordulatait az intellektusa, nehezen kikezdhető érvrendszere hitelesítette. Idővel egyre borúsabb, egyre pesszimistább lett, a radikális baloldal szószólójaként a közélet perifériáján szárnyalt fényes, szabad szelleme.
A magyar nyelv és műveltség, a nyugati kultúra és gondolkodás volt az otthona. Meghalt Tamás Gáspár Miklós. Értünk szól a harang.
