Orbánt lenyelik, de nem szeretik – Interjú Tamás Gáspár Miklóssal

Ez egy kaméleonrendszer, amely alkalmazkodik a társadalom változásaihoz, amely nem támaszt semmilyen morális követelést az állampolgárokkal szemben: nem kell jónak lenni, nem kell önzetlennek lenni. Ha behúzod füled, farkad, akkor meglehetsz. Ha van pénzed. A kormány törekvése az, hogy az állampolgárok passzívak legyenek. El is éri ezt – erről is beszélt a Magyar Hangnak adott interjújában Tamás Gáspár Miklós. A filozófus szerint polgárság és munkásmozgalom sem létezik.

– Önt először 1989-ben láttam a közélet színpadán, az Országgyűlésben. Egy időközi választáson került be a pártállami parlament utolsó néhány hónapjára. Balla Évával ketten alkották az SZDSZ „frakciót”. Önökön kívül Király Zoltán, Debreczeni József és Roszik Gábor képviselte az ellenzéket. Üdítőleg hatott a friss hang, amely a megszólalásaikat jellemezte. Ha most belenézek a parlamenti közvetítésekbe, azt látom, hogy az ellenzék heroikusan, ám egyre durvább stílusban küzd, még sincs akkora hatásuk, mint annak idején önöknek volt. Vajon mi ennek az oka?
– Erről nem igazán akarok beszélni.

– Miért nem?
– Mert teljesen időszerűtlen. A független és ellenzéki képviselőknek akkor óriási hatalmuk volt. Amit ott elmondtunk, másnap az egész ország vitatta, beszéltek róla. Ezért kénytelenek voltak tekintetbe venni a hatalmon lévők. Ez a korszak rég elmúlt. Volt egy rövid fölívelő szakasz, aztán szétrohadt minden. Most teljesen új helyzet van, kár visszavetíteni ezt ’89-re, mert semmi köze hozzá. Az a korszak 2000 után egész Kelet-Európában lezárult. A rendszerváltás után bizonyos dolgok kibontakoztak, mindenekelőtt egy modern liberális állam jogi szerkezete. Helytelenül nevezhetnénk demokráciának. Nincs olyan demokrácia, ahol képviselőket választhatnak. Demokráciában a nép van hatalmon, nincsenek vezetők. Ilyen rendszer az ókor óta és a régi genfi kantonok óta nem volt. Forradalmi periódusokban előfordult, ezeket nevezték munkástanács-rendszereknek, de ezekből sem lett semmi. A Nyugat-Európában 1945 után kialakult alkotmányos szabadelvű jogállamnak egy olyan fejletlenebb variánsa terjedt el Kelet-Európán, amely itt egyáltalán nem nyerte meg az emberek lelkét és szívét. Ezek a maguk módján modern államok, ugyanakkor semmi közük a rendszerváltás korszakához. Több közük van a 70–80-as évekhez. Bizonyos mély tendenciák folytatódnak, amelyek akkor is megvoltak: a Nyugat iránti gyűlölet, ami jellemezte azt a kort, de kevésbé, mint a mostani helyzetben.

• Mi történt 1989 után?
• Kitart-e amellett, hogy ezt a rendszert békés eszközökkel már nem lehet leváltani?
• Miért nem szólaltak meg az egyházak a menekültkérdésben?
• Gyökeret vert itthon egy polgári berendezkedés?
• Teremtenek egyensúlyt itthon például a független bíróságok?
• A Kaleta-ügy mire mutatott rá?
• Szeretik-e az emberek Orbán Viktort?
• Kell-e reménykedni külső segítségben?