74 éves korában elhunyt Tamás Gáspár Miklós filozófus, a Szabad Demokraták Szövetsége egykori országgyűlési képviselője, a rendszerváltás előtti demokratikus ellenzék aktív és egyik legismertebb tagja – tudta meg a Transtelex a családtól.
2021 tavaszán készítettünk legutóbb interjút vele, amit itt olvashatnak:
Tamás Gáspár Miklós 1948. november 28-án született Kolozsváron. A Babeș–Bolyai Tudományegyetemen szerzett filozófiai diplomát 1972-ben, 1978-ig irodalmi folyóirat szerkesztője volt, majd Magyarországra települt. 1980-ig az ELTE Bölcsészkarán tanított a filozófiatörténeti tanszék tudományos munkatársaként, de „ellenzéki magatartása” miatt az állását elvesztette. 1981-ben kiutasították Romániából. Ezután az USA-ban a Yale Egyetemen volt vendégprofesszor, majd angol és francia egyetemeken tanított. 1985-ben résztvevője az ellenzéki csoportok monori találkozójának. A Szabad Demokraták Szövetsége (SZDSZ) jelöltjeként 1988-tól 1990-ig az SZDSZ ügyvivője, 1992–94 között a párt Országos Tanácsának elnöke volt. 1990-től 1994-ig országgyűlési képviselő. 2000-ben kilépett az SZDSZ-ből. 1989-től az ELTE Jogtudományi Kara filozófiai tanszékén docens, majd a Magyar Tudományos Akadémia Filozófiai Intézetének főmunkatársa. 2007 óta a Közép-európai Egyetem (CEU) vendégprofesszora. A 2000-es évektől marxistának tekintette magát.
2021 januárjában bejelentette. hogy kiábrándulása miatt elbúcsúzik a politikai publicisztikáktól. Ezzel kapcsolatban áprilisban ezt mondta lapunknak: „Amikor bejelentettem, hogy nem írok többé politikai cikkeket, nem fogadtam teljes hallgatást, de azért nem véletlen, hogy kerülöm ezeket a témákat, amelyek csak a szokásos gyűlölködéseket ébresztik föl, s amelyekről lehetetlen észszerűen beszélni.” „A régi demokratikus ellenzékből nem ismerek személyesen senkit, aki az Orbán-rendszer híve lenne, nem tudok róla, hogy léteznék ilyen különc. Orbán-párti emberekkel véletlenszerűen találkoztam még az elmúlt tíz évben is – szakmabeliekkel főként meg erdélyiekkel –, némelyikükkel kellemesen elbeszélgettem. De hát nekem a régi liberális barátaimmal is megszűnt vagy meggyöngült a kapcsolatom. Távoli kalapemelés – az általános demokratikus szolidaritás tág keretében, nagylelkű segítség személyes bajaimban, ez megvan: de szellemi együttműködés nélkül. Inkább a fiatal baloldal köreiben vagyok valamennyire otthon – Kelet-Európában, és így Magyarországon és Erdélyben is sokkal több a fiatal marxista, mint ezt az emberek tudni vélik –, ott vannak híveim is, kritikusaim is, ahogy kell” – válaszolta arra a kérdésünkre, hogy a kormánypártokból, vagy a demokratikus ellenzékből kivel tartja a kapcsolatot.
Amellett, hogy egyértelműen az Orbán-rendszer ellenzékeként tekintett magára, magukról az ellenzéki pártokról sem volt túl jó véleménnyel. „A magyarországi »pártokról« nem érdemes beszélni, Magyarországon nincsenek pártok – tagsággal, belső élettel, irányzatokkal, vitákkal –, csak politikai érdekcsoportok köré szerveződött aprócska, fizetett apparátusokkal. A Fidesz sem létezik mint olyan – ki hallott Fidesz-kongresszusról, programvitáról? –, a pártot az államapparátus és álüzleti „mélyállam” kombinációja jelenti, a mozgalmat Orbán Viktor mint zavaró elemet már rég kikapcsolta. Ezek csak zörgő-hörgő gépezetek, semmi közük a politikai pluralizmushoz meg a civil társadalomhoz, amelynek a pártok másutt fontos részei. Felejtsük el őket” – mondta szintén az interjúnkban.
Tamás Gáspár Miklós 2022 októberében a Partizánnak adta az utolsó interjúját. Itt beszélt először súlyos betegségéról. „Ez egy gyógyíthatatlan betegség, amit intenzív kezeléssel tűrhető állapotban lehet tartani. Ez a kezelés eléggé próbára teszi a szervezetemet, úgyhogy hol jobban vagyok, hol kevésbé. Ha nem is annyit, mint korábban, de tudok dolgozni, a gondolkodásban nem zavar. Fájdalmaim nincsenek, jóval gyengébb vagyok a kelleténél, de közvetlen életveszély pillanatnyilag nincs” – mondta. Arról is beszélt, hogy két és fél éve jár onkológiai kezelésekre.
