Az a kérdés, megvan-e a politikai szándék az Alföld megmentésére

Az a kérdés, megvan-e a politikai szándék az Alföld megmentésére

A Beregi Árapasztó Tározó 2024 februárjában (Fotó: Magyar Hang/Csécsi László)

A napokban árhullám vonul le a Tiszán. A hullámtér fái vízben állnak, a vízügyi szakemberek másodfokú árvízvédelmi készültséget rendeltek el a folyó felső szakaszán. Nem szokatlan ez ilyenkor, februárban. A Kárpátokban ez idő tájt gyakoriak a csapadékos napok, és a hó is olvadásnak indulhat a hegyekben. Van víz bőven. Nem úgy, mint nyár derekán, amikor a Felső-Tisza vidékét sem kíméli a szárazság. Előfordul, hogy csak a folyómeder fenekén csordogál egy kevéske víz, úgy tűnik, mintha könnyedén át lehetne gázolni a túlpartra. A talajvízszint süllyed, kutak száradnak ki, a Tiszától kényelmes sétányira elterülő erdők szomjaznak. Milyen jó lenne ilyenkor egy kevés a tavasszal levonult vizekből!

A tartalékolás vágya ősidők óta munkál az emberekben. Mi sem természetesebb annál, mint hogy a gabonát raktárakba gyűjtjük és beosztjuk, hogy kitartson egyik aratástól a másikig. Különös, hogy éltető elemünkkel, a vízzel a legritkább esetben járunk el hasonló módon. Ehelyett tavasszal, amikor bővében vagyunk, igyekszünk a vizeket belevezetni a folyókba, hogy mihamarabb az országhatárainkon kívül tudjuk őket. Szárazabb nyarakon pedig búslakodva tekintünk végig az aszállyal sújtott tájakon.

Pedig nem kell vízügyi mérnöki diploma ahhoz, hogy kitaláljuk, mi jelenthet – legalább részleges – megoldást a problémára. Elég hozzá a befőttet elrakó nagymamák bölcsessége: meg kell becsülni, amink van, és meg kell őrizni az ínséges napokra. Ez a vízgazdálkodási recept már nagyon rég ott fekszik a döntéshozók asztalán, mégis úgy tűnik, hogy csak kevesen nyúlnak hozzá. Nem is feltétlenül azért, mert nem érdekli őket a probléma. Inkább azért, mert a hazai tájhasználat rendszere, szabályozása rengeteg akadályt gördít a körültekintőbb vízgazdálkodás útjába. Csak egy példa: ha tíz gazdából kilenc azt szeretné, hogy tavasszal elidőzzön kicsit a víz a földjeiken, és legyen ideje beszivárogni a talajba, ám egy társuk ellenzi ezt, akkor a vízügyi szakembereknek törvényben előírt kötelessége elvezetni a vizet. Ha nem így tesznek, vaskos kártérítési igénnyel nézhetnek szembe. És talán mondanom sem kell, hogy szinte mindig akad egy ember, aki ilyen-olyan indítéktól vezérelve szembe megy a többiekkel.

• Mi van rossz helyen, a víz vagy a vetés?
• Mi hiányzik a felelős vízgazdálkodás megteremtéséhez? 
• Hogy nylíhttak ki Tarpánál a zsilipek?

Olvassa el a teljes cikket online, Magyar Hang Plusz előfizetéssel! Egy hónap csak 1690 forint!

Előfizetek
Már előfizettem, belépek Beléptem, elolvasom a cikket!