Tatárszentgyörgyön felednék a múltat, de aligha lehet

A tatárszentgyörgyi Alkotmány utca elején zöld legyek szállnak egy döglött patkányra, amely szájából darázs mászik elő. A dög bűzét mégsem érezni, olyan erős füstszag van. Pedig több mint egy hete pusztított itt tűz, és az is az utca másik végét perzselte fel.

Mindez egy időben történt azzal a katasztrófával, amely ugyan kívülről, de attól még nagyon is közelről fenyegette Tatárszentgyörgyöt: közel két napig égett az egyelőre tisztázatlan okokból kigyulladt honvédségi lőtéren mintegy 2800 hektáron a száraz növényzet. Nem ez az első ilyen eset: az a mintegy tucatnyi lakos, akit erről kérdeztünk, a legkülönbözőbb időszakokat nevezi meg, mint a korábbi lőtéri tűz időpontját. „Négy éve”, „hat–hét éve”, „2003-ban”. A távirati iroda archívumában mindenesetre csak egy hasonló esetet találni, az 2013-ban esett meg, de nem csoda, hogy összezavarta a tatárszentgyörgyieket az emlékezésben a szóban forgó tűzvész: akkor egy hét alatt háromszor kapott lángra a borókás és az aljnövényzet, a védekezési munkálatokban pedig le kellett zárni Tatárszentgyörgy és Örkény között az 5205-es utat.

Bezárva és elzáratva

Ez a mozzanat hosszú idő után új lehetett a helyieknek, korábban ez volt a természetes.

• Miért félő, hogy tűz kapcsán újra kiéleződnek az etnikai ellentétek?
• Tartanak-e ettől Tatárszentgyörgyön?
• Hogyan változott a 2009 óta a Fenyves sor, ahol lelőtték Csorba Róbertet és négyéves fiát, Robikát?

A teljes cikket a Magyar Hang szeptember 2-án megjelent, 2022/36. számában olvashatja el. Vegye meg nyomtatott kiadásunkat, vagy olvassa el a cikket a Magyar Hang Plusz felületén online!