Tomasevics Zorka: Gobbi Hildától is tartottam

Milyen volt, amikor Temessy Hédi sírógörcsöt kapott? Hogyan hatott a Fenyő-gyilkosság a szinkronmunkára? És miért szülnek ma egyfolytában az állatok? Az idén 75 éves Tomasevics Zorkát erről, a szakma változásairól és sok minden másról kérdeztük.

– Nemrég hír lett abból, hogy Csernák Jánosnak nagyjából negyvenezerért kínálták fel Liam Neeson szinkronizálását, majd amikor kétszer ennyit kért, leváltották inkább a szakszervezeti elnökre. Mintha egy ideje csak a hasonló hírek jutnának el hozzánk magyar szinkron kapcsán. Ezt minek tudja be?
– A megrendelő fukarságának. Nem a stúdió hibája.

– Rendszerhiba?
– Sűrűn előfordul. Nem akarnak tágítani a megszabott kerettől. Így persze nem mindenki vállalja el a munkát.

Kultúra

Csernák János: Úgy éreztem, nincs jövőm az Újszínházban

A szinkronszakma helyzete mellett beszélgettünk a Star Warsról, a színházi tiltakozásokról, zaklatási ügyekről és az Újszínházról, ahonnan tavaly évad közben jött el. Interjú!

– A szakszervezetiség lehetőségei is felvetődtek. Jobban jár, aki belép?
– A szakszervezeti elnök az egyik legszebb hangú magyar színész: Mihályi Győző. Működőképes, jó szakszervezetünk van, de nem sokan lépnek be, amit fájlalok. Valahogy nehezen mozdul mindenki, nem szeretik a kötöttségeket. Nem a pénz miatt, hiszen nem kerülne sokba, de elmenni a különféle választásokra, beszámolókra, az időbe kerül. Vagy nem érdekli őket, vagy amúgy sem érnének rá, mert mi sosem érünk rá általában.

– Akartam is említeni, hogy csak az Internetes Szinkron Adatbázis (ISzDb) 606 szinkronrendezői és 36 gyártásvezetői munkájáról tud. A sorozatokat pedig itt nem is igen számolják. Ez alapján nehéz elképzelni, hogy bármi szabadideje lett volna.
– Több mint ötezer filmet csináltam, nem 606-ot. Nézze, végigdolgoztam ötvenkét évet, és nem nyolc órában, hanem tízben–tizenhatban.

– Melyek voltak az ötezerből a legkiugróbbak?
– Sok volt. Általában a jó filmekre az ember jobban emlékszik, nagyon vigyáz rájuk, és persze a többire is. A nagy filmeket nemigen lehet elrontani, azok önmagukat megcsinálják. A gyengébbeken viszont lehet javítani.

– Miken tudtak javítani?
– Például az NDK-s és a bolgár filmeken. Volt bennük észszerűtlenség vagy következetlenség, amit nem vettek észre az alkotók. Esetleg összecsapták a filmet. A humoron is tudtunk. A magyarok nem ugyanazon nevetnek, mint a németek. Ezeket persze egy amerikai filmnél is meg kell oldani.

– Valóban sok bolgár vagy szovjet film érkezett akkoriban.
– A szovjet filmek nem voltak rosszak, emberségről, hősiességről szóltak. A bolgárok és NDK-sok közül kerültek ki inkább a termelési drámák. Persze ők is csináltak szép és emlékezetes darabokat.

– Ma már a másik végletet éljük, alig jut el hozzánk valami az említett országoktól.
– Orosz filmet sem látunk, de szívesen néznék a volt szocialista országokból érkezőket is. Franciákat vagy olaszokat is alig kapunk. Ritka, hogy műsorra tűzzék őket. Az HBO-t szoktam nézni, előfordul esetenként szerb, lengyel vagy horvát krimi, bosnyák háborús film. Ezekre nagyon utazom. Egy másik világot tárnak az ember elé. Üdítő akkor is, ha gyenge a filmecske.

• Mennyire szólt bele a politika a hetvenes–nyolcvanas években ebbe a munkába?
• Miben változott meg a szinkronos munka?
• Hogyan emlékszik Romhányi Józsefre? És Kézdy Györgyre?