Zugehör

Öltönyhöz vagy kabáthoz lesz? Értem, kérem tisztelettel, mellényeshez három méter harmincat szoktunk... 1975. február; tavasszal szakvizsgázom belgyógyászatból, ki is kell nézni valahogyan, anyám azt mondta, a Brammerhez menjetek. Ott vannak a legjobb öltönyanyagok.

Csináltassak vagy vegyek készen? – kérdezte most karácsony előtt a barátom. Egyetemista lányuk márciusi diplomaünnepére készülnek Münchenbe, nem jöhetsz fiam abban a régi kopottban – mondta a felesége, az öltöny negyvenéves, elfakult címke: Vörös Október Ruhagyár. Hasban szorító szűk, de bérletes hangverseny huszonkettedik sorába még jó. Készruhát javasoltam. Rég nem csináltatok én sem, nézzük meg áruházban.

A Brammer. Egykor híres méteráruüzlet Budapest belvárosában, a Petőfi Sándor és Régiposta utca sarkán. Az államosítás után is a tulajdonos nevén emlegette mindenki. Brammer Ödön textilkereskedő 1927-ben nyitotta, plafonig fényes faburkolat, faragott oszlopfők, a finom luxus üzenete. Így maradt az államosítás után is, valahány vevő betért, elcsodálkozott. A polcokon számtalan vég szövet, feleségemmel a férfi kelmék pultjánál állunk meg, az eladó a zsonglőr ügyességével kap le a polcról négy tekercset, ritmikus mozdulatokkal bontja egymás után, ezeket, kérem tisztelettel, merem ajánlani, fényes alpakaszövet mind, most nagy divat.

A nagyáruházban két emelet ruha, barátommal a férfi részlegre megyünk; öltönyök, zakók, nadrágok végeláthatatlan sorokban, kínálóasztalokon pulóverek, ingek, oldalt végig ugyanígy, de ott világmárkák szerint rendezve. Barátom elbizonytalanodik… na, most melyiket… Magam sem vagyok jártas, eladót keresünk, végre felleljük, távoli sarokban szortíroz, készséggel előjön; harmincas, sovány fiatalember, elmutogatja, mi merre. Udvarias, de távolságot tart. Ha valamire szükségük van, tessék csak szólni.