Gyula bátyám a megtestesült bizonyosság és biztonság volt. Hihetetlenül pontosan dolgozott, szépen vezette a munkanaplót, rendben tartotta a dolgait, a munkaeszközeit és a gondolatait is. Hibátlan faszinak láttam.
Egressy Zoltán
– Van egy művem – suttogta a fülembe. – Olasz vegyület. Hommage à Donizetti, Verdi, Puccini, Rossini, Bellini. Arra gondoltam, elvezényelhetné. A zenéje alapján bízom magában.
Játsszuk A keresztapa főcímzenéjét – mondtam, mielőtt az asztalhoz értünk volna. Ahogy felcsendült a dallam, picit mintha megfagyott volna a levegő. Az elhelyezkedésünkből egyértelmű volt, hogy a szám az öregnek szól.